Nem tudtam eldönteni, hogy a rémületet, a csodálkozást, vagy a felismerés döbbenetét látom-e az arcán.
Odatámolygott a fotelomig, majd miután elmerült benne, könyörgő szemekkel nézett rám. Már hozom is! - mondtam a tekintetemmel és öntöttem egy kupicával a csodaszerből. (Sose tudtam eldönteni, hogy a tanácsaim, vagy inkább a csoki likőröm miatt ugrik fel hozzám.)
Jósnőnél voltam! -nyögte ki a hörpintés után a varázsmondatot kicsit megkönnyebbülve.
-Te, aki állandóan kigúnyoltad azokat, akik erről bármit is meséltek?- ámultam el, és már én is nyúltam az erősítőért, mert tudtam, hogy ez egy ritka pillanat.
Aztán kétségbeesetten magyarázkodott, hogy mindezt végső megoldásként választotta, mert az élete több oldalról nézve is, - egy óriási romhalmaz. És mostanában semmi sem sikerül, sőt Sanyi (a férj) is el fogja hagyni, mert újabban a fürdőszobai törölközőt is az ajtó mögötti fogasra teszi, ahol sose volt helye... Biztos, hogy van valakije, különben hol ragadt volna rá ez a különleges szokás?
Böbe (a jósnő) meg is erősítette, hogy rontás van rajta, és hamarosan baleset is történhet vele, mert a lapok is ezt jelzik. De az is lehet, hogy csak gyógyíthatatlan beteg lesz...
Ha élni akar, a rontást jó lenne minél előbb levetetni!( mindössze 15 ezerért)
Sajnálkozva néztem rá, és próbáltam neki megmagyarázni (szakirodalmi olvasottságomat fitogtatva) hogy is vannak ezek a dolgok.
Megnyugtattam, hogy van olyan ismerősöm, akinek szintén szörnyű betegséget jeleztek előre, de még ma is él. Mert egyszerűen : dolgozott a jóslat ellen...Tett azért, hogy minden másként történjen. Úgy, ahogy az neki jó.
De ha mindent feltétlenül elhisz és gondolkodás nélkül magáévá tesz, áldozattá is válhat.
Van igazságtartalma a jóslatoknak, de ahhoz bizony érettnek és okosnak kell lenni, hogy azt megfelelően értelmezhessük. (Az intelligens szót ki se mertem ejteni előtte.)
Láttam, hogy érti is, nem is, amit mondok, bár a szeme erősen csillogott a likőrtől, amely a felvilágosítás közben lassan el is tűnt az üvegből.
- Jó, akkor levetetem a rontást! - zárta le a beszélgetést.
Szinte ragyogott a boldogságtól, mert úgy gondolta jól döntött, s innentől minden ismét remekül megy majd a maga útján. Csak halkan remélem, hogy azt is megértette: ő is kell hozzá.
Miután kiszáguldott az ajtómon, magamhoz kaptam a táskám és már rohantam is egy korábban megbeszélt találkozóra.
Muszáj megtudnom, hogy a napokban felajánlott munkát elvállaljam-e?
Még ma kiderül...a kártyákból. Ha akarom!
Krajcsó Judit
