Fontosságát az is alátámasztja, hogy az elmúlt évtizedben megkétszereződött a tésztagyártás a világon, ennek köszönhetően a legtöbbet fogyasztott élelmiszerré nőtte ki magát, megelőzve a rizst.

Számszerűsítve mindez azt jelenti, hogy évente több mint 13 millió tonna tésztát készítenek a világon, míg az ezredforduló táján ez a szám éppen meghaladta a 6 millió tonnát. Nem csak a gyártási mennyiségek nőttek meg az elmúlt években, hanem az előállító nemzetek száma is. A 27 fő tésztagyártó ország helyett ma már több mint 50 ország termeli ezt az alapélelmiszert. A tésztaételek hazájának is tekinthető Olaszországban gyártják a legnagyobb mennyiségben; itt a világ össztermelésének egynegyedét gyúrják. Itáliát követi az Egyesült Államok évi kétmillió tonnás termeléssel, a szintén tésztakedvelő Franciaország és Spanyolország csak a tizenharmadik és tizennegyedik helyre került a listán, negyedmillió tonnás termeléssel. Az exportálás mértékét tekintve is az olaszok vezetnek, az itt gyártott tészta nagy része külföldre kerül, legnagyobb felvevőjük Oroszország, Kína és India.

Az éves tésztafogyasztási adatokat tekintve szintén a tészta hazája került ki elsőnek, náluk évente átlagosan 26 kg tésztát fogyasztanak fejenként, főleg spagetti- és pennetészta formájában. Megjegyzendő, hogy a második helyen álló Venezuelában már csak ennek a mennyiségnek a fele, évi 13 kg kerül az asztalra. A hazai fogyasztási mennyiség is jelentős, az élvonalba helyez minket, de magyarországi sajátosságnak tekinthető a tojásos tészták nagyarányú fogyasztása, és az is, hogy nálunk még mindig a teljes tésztafogyasztás 15%-át az otthon gyúrt termékek teszik ki.

A tészták fő célcsoportját főleg a vidéken élő, hagyományos háztartásokban élők alkotják. Itt figyelhető meg a legnagyobb házi gyártás is. Azonban a tészta speciális helyzete miatt a modern, gyors konyhát kedvelők is előszeretettel fogyasztják, hiszen tulajdonképpen félkész termékről van szó, a gyors főzés után már fogyasztható. Manapság – sajnos – legkevésbé az egészségtudatos fogyasztók tábora fogyasztja a tésztaféléket, annak ellenére, hogy semmilyen tudományos tény nem támasztja alá a mértékletes tésztafogyasztás egészségre gyakorolt negatív hatását. Speciális termékekkel próbálják megnyerni ezt a fogyasztói csoportot, úgy mint a teljes őrlésű lisztekből készült tészták, a koleszterin- és gluténmentes tészták és az egyéb gabonafélékből és hüvelyesekből előállított száraztészták (pl. hajdinatészta, rizstészta, mungóbab-tészta). A változatosságot és az érdeklődést kelti fel a tésztaipar a különleges színű tésztákkal is:

• a színes tészta lehet zöld (igen apróra vágott fűszernövény vagy lecsepegtetett, kinyomott, finomra vágott spenót vagy sóska következtében),
• sárga (sáfrány),
• sötétvörös illetve lila (passzírozott, főtt cékla),
• piros (sűrített paradicsom),
• narancssárga (párolt paprikapüré),
• világosbarna (amit forró vízbe áztatott, majd igen finomra vágott szárított vargánya eredményez), vagy
• fekete (tintahaltintával színezett) tészta. Ide tartozik az édes csokitészta (olvasztott csokoládé vagy kakaópor).

A tésztakészítés során a liszthez hozzáadott egyéb anyagok a tészta biológiai és élvezeti értékét növelik, ezáltal értékesebbé, gazdagabbá tehetik azt.

A hazai élelmiszerpiacon a legtöbb termék vásárlási szokásaiban szezonalitás figyelhető meg. Ez a tészták esetében nem így van, egész évben népszerű termékek, különösen az iskolakezdés idején. Egyedül az ünnepek táján figyelhető még kis visszaesés, ami a magyar konyha jellegzetes ünnepi ételei miatt alakul így – ezekben ritkábban kap helyet tésztaétel. Az ország körülbelül négyszáz tésztaüzeméből a boltok polcaira kerülő termékekből, hetente több mint 10 000 zacskó fogy. Régóta nő a kereslet – hazánkban is – a prémiumtermékek iránt: az elismerten kiváló minőségű, garantáltan jó színvonalú tésztákat a hazai fogyasztók nagy becsben tartják, hűségesek ezek gyártóihoz. Kimondottan ebbe a kategóriába tartoznak a 8, 10 tojással készült hagyományos tészták, melyek a legnagyobb élvezeti értéket és a legjobb főzési tulajdonságokat nyújtják.

A tésztafogyasztás sokat változott hazánkban is a kezdeti időkhöz képest: a néprajzi kutatások alapján a fizikai munkát végző, halászó, állatokat tartó vagy éppen a földeken dolgozó emberek voltak az első tésztafogyasztók. Ők az év nagy részében a lakóhelyüktől távol, szabadtűzön elkészített ételekhez jutottak hozzá. A nálunk jellegzetes bő lével főzött ételeket – gulyás, pörkölt, halászlé – gazdagítva, tápláló egytálételeket alkottak. Ez növelte az ételek tápértékét, telítő hatását, valamint a zsírosabb fogások mellé kiváló köretnek számított. Jellemzően a háziasszonyok feladata volt a tésztakészítés, azokban az időszakokban, amikor sok tyúktojás állt rendelkezésre. Nem csak az ételválaszték bővítése céljából tették ezt, hanem ebben az időben a tojás fő tartósítási módszere is a tésztába gyúrás volt. Az évi néhány alkalommal elkészített, jelentős mennyiségű tésztát száraz, hűvös helyen egy évig is eltárolták. A jelenleg kapható jó minőségű tésztákhoz hasonlóan, kezdetben is csak kiváló búzaliszt, friss tojás és tiszta víz alkotta a száraztészták alapanyagát. Típusát tekintve legrégebbi tésztafélének a tarhonyát tartják, ezt egy kilogramm lisztre számítva 4–6 tojással készítették, kevés víz felhasználásával. Az így kapott tésztát apró, egyenetlen alakú és méretű szemcsékké morzsolták. Bármelyik fogás alapanyagaként szolgálhatott, beleszórták a bográcsban készült ételekbe és levesbetétként is fogyasztották. Kásaként is jellegzetes volt, zsírral pirítva vagy túróval keverve, de előfordult tejben főzött, édes változata is. Napjainkban a termékbőség a jellemző, több mint ötvenféle formához juthatunk hozzá, de a tésztafeltétek terén is hatalmas választék-növekedés történt: a hagyományos túrós, káposztás vagy diós dúsító anyagok helyett a tudatos táplálkozásba jobban illő mártásos, friss zöldséges, halas változatok is egyre inkább terjedőben vannak.

A száraztészta különleges helyzete miatt előfordulhat a funkcionális élelmiszerek között is. Ezek az élelmiszerek bizonyos többlettartalommal rendelkeznek pl. vitaminnal kiegészítettek. Az ω-3-zsírsavakkal dúsított tészták a funkcionális élelmiszer kategóriába tartoznak, mint például a nagyobb tápanyagértékű és teljes őrlésű gabonából készült lisztkeverék-alapú (pl. árpa-, zab-, rozsliszttel), vagy az amaránt bázisú száraztészták. A különböző amarántfajták magjainak átlagos fehérje-, zsír-, rost- és ásványianyag-, valamint az esszenciális aminosavak közül a lizintartalma kétszer–háromszor nagyobb, a szénhidráttartalma kisebb a hagyományos gabonaféléknél. Az amarántmag lisztje ötször több vasat, hétszer több kalciumot, négyszer több cinket tartalmaz, valamint nagy a magnéziumtartalma is. A vitaminok közül az amarántmag jó riboflavin-, niacin- és tokoferolforrás. Karotint nem, viszont a többi gabonafélétől eltérően aszkorbinsavat tartalmaz. A mag zsírtartalma az emberi szervezet számára előnyös telítetlen zsírsavakban gazdag. A házi jellegű, nagy tojástartalmú tészták is táplálkozásbiológiai előnyöket jelentenek.

A hazai háztartások kilencven százaléka vásárol száraztésztát, ezért nem mindegy, hogy mi kerül az asztalra. A tudatos táplálkozás a megfelelő élelmiszer-választással kezdődik, ennek előnyeit csak fokozni tudja a korszerű elkészítés, ami a tésztaételek kapcsán is folyamatosan növekszik.

Vági Zsolt dietetikus, táplálkozástudományi szakértő

forrás: Nemzetközi Táplálkozáskutató Intézet