A tavasz rengeteg csodát mível. Ahogy előbújnak a kis növénykék a földből, ahogy rügybe, majd virágba borulnak a fák, ahogy az egész mindenség megszépül, megszínesedik, ez mind a kikelet, a természet ébredése, életre kelése. Gyönyör a szemnek, zene a füleknek és táplálék az orrnak. A színes virágok, a zöldellő természet, a madarak csicsergése, a rovarok zümmögése, s a csodafinom illatok, ezekkel csábít a tavasz nagyasszonya.

Mikor még kezdetleges a kikelet, akkor a föld szaga a legerősebb. Ahogy a téli hótakaró elolvad, a nedvesség, és a gyenge fű illata érzékelhető. Majd a fák is beszállnak a nagy körforgásba, a levegőtisztító nagy munkába. De az igazi illatarzenált a virágok produkálják. A fák és az apró pici vadvirágok és a nemes kerti növények.

Az impressziónak az a lényege, hogy pillanatnyi, de oly erős, hogy az agyi központban elraktározódik. Így emlékszem én is, még évek múltán is a szegedi tavaszi illatokra. Az újszegedi liget közelében laktam éveken keresztül, s minden tavasszal élvezhettem a csodát. A nagy platánok ébredését, az akác és mindenféle más fák virágzását, és a kis cserjék rügyezését. Valami olyan bódító illatkomplexumot produkál az a növényegyüttes, amit soha nem fogok elfelejteni.

Egy fárasztó nap után, mikor hazatértem, s beleharaptam az oxigéndús, mindenféle aromákkal telített levegőbe, megéreztem, hogy milyen csodálatos a tavasz. Színeivel, illatával lelket és szívet melenget, erőt ad, s széppé varázsol mindent. A tökéletes harmónia, mely a természetbe életre kel. S ennek az idillnek az ember is részese lehet, csak nyitottnak kell lenni, s észre kell venni a csodát....

Fotó: Pató Erika