És elárulom, nem én vagyok az egyetlen. Szó szerint szerelmes belé az egész család, a nagymama, nagypapa, dédiék, mindenki, akire egyszer is rápillantott azokkal a hatalmas szemeivel. De a varázslat talán akkor válik teljessé, amikor az ember a karjába veszi azt a kicsi, meleg, utánozhatatlanul babaillatú testet.

Egyszerűen hihetetlen, milyen nyugalmat tud árasztani Gergő közelsége. Egyszerre minden idegesség, gond szertefoszlik, csak a teljes békességet érzi az ember. Jobb, mint bármilyen gőzleeresztés, nyaralás vagy élvezeti szer. Tulajdonképpen ő maga egy élvezeti szer. Bár még alig pár hetes, már most mosolyog, ez pedig jobban hat, mint az alkohol vagy bármilyen drog.

A hatás? Mosoly kúszik az emberek arcára, és nem állják meg, hogy ne simogassák, dögönyözzék a kicsit. Amit persze ő kéjesen tűr és élvez. Már most úgy érzem, hogy határozott személyisége van. Persze tudom, hogy kicsit furcsa ilyet mondani egy alig egy hónapos csecsemőről, de mégis... Van például kedvenc zenéje, amelyet ha meghall, a legnagyobb hisztit is képes szüneteltetni. Így a szomszédok naponta legalább tízszer hallják Zorán egyik dalát...

Legutóbb éppen a karomban fészkelődött, együtt hallgattuk a zenét. A kicsi játszott a hajammal, én simogattam a hasát, és hát... őszintén, nem tudom, melyikünk élvezte jobban. Én csak csendben ültem, és potyogtak a könnyeim, és talán most először az életben kívántam igazán, bárcsak nekem is lenne gyerekem.

Egy kicsi, aki még teljesen bűntelen, aki csakis boldogságot hoz azzal, hogy megérkezik a mi világunkra. Mint ez a baba, aki egy pillantásával felfrissítette a családi vért, ha úgy tetszik, életenergiát sugárzott mindannyiunkba...