Nem árt egy kis színelmélet!

Az ember, megfelelő világítás esetén, több millió színt tud megkülönböztetni egymástól, melyek pontosan meghatározott viszonyban állnak egymással. A jó színválasztáshoz ismernünk kell ezeket a viszonyokat és az általuk elért hatásokat.

Minden szín három alapszínből tevődik össze: sárgából, vörösből és kékből. Ezek az úgynevezett tiszta, vagy első rendbeli színek, csakis őket nem lehet más színekből kikeverni.

A második rendbeli színek két-két tiszta szín egyenlő arányú keverékei: a kékből és sárgából a zöld, a sárgából és vörösből a narancs, a vörösből és kékből az ibolya alakul ki.

A harmadik rendbeli színek egy első rendbeli és a közvetlen mellette levő második rendbeli szín egyenlő arányú keverékei: a sárgásnarancs (sárga és narancs), a vörösesnarancs (vörös és narancs), a vörösesibolya (vörös és ibolya), a kékesibolya (kék és ibolya), a kékeszöld (kék és zöld), és a sárgászöld (sárga és zöld). Ez a tizenkét szín alkotja a színkört, mely egyenlő cikkekre van osztva: az első rendbeli színek a körben egymástól pontosan 120 fokra vannak, közöttük, árnyalatuknak megfelelően, sorban a második és harmadik rendbeliek helyezkednek el.

A komplementer színeket egy első rendbeli és a másik két tiszta színből álló második rendbeli szín alkotja, ezek a színkörben a pontosan egymással szemben helyezkednek el. Ilyenek például a vörös és zöld, a kék és narancs, a sárga és ibolya. Harmonizáló színeknek nevezzük az egymás melletti, tiszta szín-tartalmukban megegyező színeket, így pl. a kék, a kékeszöld és a zöld egymással harmonizáló színek.

A fehér az összes színt tartalmazza, illetve visszaveri, az egyes színekhez hozzáadva azokat világosabbá, törtebbé teszi. A fekete ezzel szemben elnyeli a színeket, hozzáadásával tompábbá, mélyebbé válik az adott szín. Ezek az úgynevezett semleges színek, közéjük sorolhatjuk még a szürkét és barnát is.

Egy szín tónusértéke annak világosságát illetve sötétségét adja meg, vagyis egy árnyalat fényelnyerő vagy fényvisszaverő tulajdonságára utal. Egyre több fehéret hozzáadva az adott szín mind törtebbé, feketével mind tompábbá válik. A színárnyalat a színnek a színkörben elfoglalt helyét jelenti, ez különbözteti meg az adott színt saját színén belül, míg a telítettség a szín intenzitását méri.

Ezeket az alapfogalmakat felhasználva már csak egy lépés egy teljes, komplex színgömb megalkotásához. Képzeljünk el egy gömböt, melynek felülete végtelen számú négyzetre van bontva (ezek a több milliónyi színt jelképezik). A színgömb külső felületén, körben, árnyalat szerint láthatjuk a színeket. Az "egyenlítőnél" sorakoznak a legintenzívebb színek, harmadonként a vöröses, sárgás és kékes árnyalatúak. A színgömb teteje felé az egyre törtebbek (egyre több fehérrel kevertek), az alja felé az egyre tompábbak (feketébbek) találhatók. A színgömb keresztmetszete a színek intenzitásának halványodását mutatja, a középpont felé egyre szürkébbé válnak a színek, míg a hosszmetszete a tört és tompa színek fokozatos halványodását ábrázolja.

A színkör nagy előnye, hogy használatával első pillantásra látszik, melyek a koplementer, és melyek a harmonizáló színek. Érzékelhető az is, hogy a meleg színek (a sárgák és a vörösek) nagy hullámhosszuk miatt mintha közelebb lennének, ugyanakkor a hidegeket (a kékek és a zöldek) kis hullámhosszuk miatt távolabbinak érezzük.

Az egyes színek és a különböző színkombinációk más-más hatást érnek el. A színhármashangzatok például olyan kombinációt jelölnek, melyet három olyan szín alkot, melyek a színkörben egy egyenlő oldalú háromszöget kapcsolnak össze. (pl. a kék-sárga-vörös). Ez merész kontrasztot alkot, ráadásul, ha egyenlő arányban használjuk a színeket, azok versenyezni fognak egymással, így a hatás nyugtalanító, vibráló lesz. Érdemes ilyenkor némi fehérrel, szürkével keverni őket, illetve egyet érvényesíteni, a többit csak kiegészítésre használni.

A komplementer-kombinációkban a színkörben egymással szemben álló színeket használjuk. Mivel ezekben egyenlő arányban találhatjuk a tiszta színeket, azonos mennyiséget használva belőlük, ismét versenyt keltünk életre, hatása tehát az előzőben említett nyugtalanító lesz. Jobb megoldás, ha hagyunk egyet érvényesülni, akár több árnyalatban is, míg a komplementerét csak egy-egy foltban villantjuk meg. Pl. egy kék árnyalatú fürdőszoba néhány narancsos részlettel kellemes hatást kelt, és hangsúlyozza a kéket.

A harmonizáló kombinációban az egymás melletti színeket használjuk fel, itt nincs versenyzés, tehát egyenlő arányban is felhasználhatjuk őket. Kis mennyiséget használva viszont valósággal elvesznek ezek a színek. Nagyon hatásos színkombináció lehet, ha mindössze egy szín különböző tónusárnyalatait használjuk. Kellemes érzetet ad a színtörések és tompítások játéka. A tónusárnyalatok azonban több szín részvételénél is fontosak, hiszen használatukkal enyhíthetők a tiszta színek esetleges disszonanciái. Általános szabály, hogy ha egyenletes mennyiségben használunk kontrasztos színeket, akkor ki kell egészítenünk a képet ezek valamilyen enyhe tónusbeli változataival, viszont ha az összeállítás kissé monokronisztikus, akkor jó, ha a tónusok széles skáláját használjuk az egyhangúság elkerülése érdekében.

Az egyes színeknek önmagukban is van jelentésük, hangulatuk. Fontos tisztában lenni ezzel, mielőtt nagy felületekre használnánk, hiszen a választást nagymértékben befolyásolja, hogy milyen hatást kívánunk elérni.

A sárga az éltető nap színe, vidámságot, optimizmust, melegséget sugároz. Bármely változatát használjuk, felerősíti a színeket, így jó háttér sötétebb bútoroknak, és optikailag tágítja, vidámítja a sötét és kicsi helységeket. Élénkítő, frissítő hatású. Emiatt szintén élénk színekkel mutat jól, a pasztell árnyalatok nem illenek hozzá. Komplementere az ibolya, kellemes hatású kékkel és zölddel is.

A vörös a legmelegebb szín, izgalmas, dinamikus, erőteljes, és feltűnő. Nem mindenkinek kellemes nagy mennyiségű vörössel együtt élni intenzitása miatt, ezért nagyobb felületek festéskor óvatosan és megfontoltan bánjunk vele. A halványabb, vagy a terrakottába hajló árnyalatai kellemesek, és éppúgy felmelegítik a teret.

A kék a leghidegebb szín, és a legspirituálisabb is: az égszínkék békességet, nyugalmat és tisztaságot jelent, hiszen az ég és az óceánok hangulatát idézi. Túl sok árnyalatú kéket azonban ne keverjünk, mert rideg lesz az összeállítás. A világosabb kékek frissítőek, a sötétebbek méltóságteljesek. Naranccsal, élénkzölddel, napsárgával feldobhatjuk, a terrakotta árnyalataival melegebb összhatást érhetünk el. Harmonikus a mályvával, homoksárgával, halványzölddel.

A zöld a természet színe, a növények nyugodt frissességét, életerejét idézi. Az öntudatosság jele is, hatása ösztönző és vidám. Remekül illik a legtöbb színhez, és különböző árnyalatai is jól mutatnak egymással. Az élénkebb zöldek más élénk színekkel társítva a mediterrán tájak hangulatait idézik, míg egy kis cseresznyepirossal megbolondítva népies hatást kelt.

A narancs meleg, barátságos szín, a nap éltető energiáját idézi. Aktivizáló, lüktető, fiatalos hangulatú, melegebbé, fényesebbé, tüzesebbé teszi a helységet, melyben használjuk. Natúr színekkel kiegészítve különös, napsütötte érzést kelt.

Az ibolya nyugtató hatású. Halvány, levendulás árnyalatai jó hátteret adnak a pasztellszíneknek. Erősebb, sötétebb árnyalatai dominánsabb, merészebb hatást keltenek. Misztikus, ha fehérrel kombináljuk, természetes anyagokkal, náddal, fával nagyszerűen kombinálható.

A fehér tiszta, világos hatású, jól kombinálható más színekkel, optikailag tágítja a teret. Ha viszont jellegtelen formákkal társul, túlságosan rideggé varázsolja a helységet. Vidéki stílusban azonban szép az egyszerű fehérre meszelt fal, kiegészítve fehér csipkével, pamuttal és fehér gyertyákkal.

A feketéhez vegyes érzelmek kapcsolódnak, jelenthet szomorúságot, ridegséget, de eleganciát is. Keveset alkalmazva belőle hangulatosságot teremt, de túlzásba vinni, dominánssá tenni semmiképpen nem ajánlatos.

A szürke semleges szín, élénk színekkel társítva megnyugtató hatású, a szabadságot és elhatároltságot is szimbolizálja.

A barna megállapodottságot, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot sugall, a föld, és a fa törzsének színe. Klasszikus és visszafogott hangulatot teremt. Kellemes más meleg színek földes árnyalataival, túl sokat azonban ne használjunk belőle, mert komor összképet eredményezhet.

Áttekintettük a színekkel kapcsolatos alapvető tudnivalókat. A következő részben a megfelelő színválasztásról ejtünk szót. 

Forró Mária