A hőszigetelés általánosan ismert fogalom, de érdemes egy újabbal is megismerkedni, ez pedig a hőtartás. Egyszerűen megtapasztalhatjuk: mezítláb a padlóra lépünk, és hideget vagy meleget érzünk. Ha kőre lépünk, kemény és hideg, ha fára, különösen parafára, akkor lágyabb és meleg az érzetünk. Érdekes, hogy ez még akkor is tény, ha történetesen padlófűtésünk van. Képzetünkben és érzékeinkben ugyanis társítjuk a két jellemzőt, a keménységet és a hidegséget. Nem véletlen, hogy egyre több fával vesszük körbe magunkat.

Képzeljük csak el, hogy állunk a kellemes zuhany alatt, ülünk egy illóolajos, finom, meleg vizű kádban. A napi munkában elfáradt testünk átadja magát a pihenésnek, majd nyúlunk a puha törölközőnkért, de ki kell lépünk, mert nem érjük el. És a meleg gőz után megpihent talpunk nem a hideg követ, hanem ismerős elemet érez: a padló élő anyagból, a meleget jól tartó fából vagy parafából van. Mára ugyanis olyan különleges eljárásokat, technológiákat fejlesztettek ki, hogy nyugodtan burkolhatjuk fával a fürdőszobánkat is.

A legegyszerűbb eljárás, ami egyben bárki számára megfizethető, ha a gondosan kiegyenlített, sima aljzatra felületkezeletlen, natúr parafa lapokat ragasztunk. A ragasztás után három vagy négy lakkréteg védi a felületet.

A parafa - ami egy különleges tölgyfafajta kérge - nemcsak meleg és puha, hanem műszakilag is kifogástalan megoldást nyújt. Hő- és hangszigetelő anyag, és a gomba sem telepszik meg rajta. Azért szerencsés és egyben kívánatos az utólagos lakkozás, mert vizes helyiségekben hézagmentes burkolatot kell építeni, gondoskodni kell arról, hogy a fugákba ne rakódjanak le a szennyeződések.

Ha valaki idegenkedik a parafa természetes színétől vagy sajátos erezetétől, vagy egészen egyszerűen egyedi, esetleg tarka padlót, csíkos vagy pöttyös mintát szeretne, az is megvalósítható, hiszen bármilyen képet, mintát, színt rá lehet festeni az anyagra.

Aki hagyományosan fát szeretne, egyszerű a megoldás az ő számára is. A legismertebb, amikor tömör egzótát, például teakfát teljes felületen ragasztanak, majd a fugákat különleges tömítőanyaggal vagy kaucsuk gumicsíkkal töltik ki. A felületet vagy lakkozzák, vagy olajozzák, természetesen ez esetben is több rétegben.

Szinte hihetetlen, de nemcsak a tömör egzótában gyönyörködhetünk, hanem szinte bármilyen fafajta megjelenhet a fürdőnk padlóján. Aki a klasszikus formákat, az eleganciát kedveli, s netán barokkos teret szeretne, ennek sincs akadálya. Különleges technológiával készült, hagyományokra és sok-sok tapasztalatra épülő tudással fejlesztettek ki olyan fürdőszobába építhető faparkettákat, amelyek bármelyik stílust, divatot követhetik. Bármilyen szokatlan, de igazi, százéves tölgyfa szúette erezete is boríthat ultramodern berendezéssel kialakított helyiséget.

Korunk az ellentétek, ellentmondások,

pikáns és bizarr, provokatív, ugyanakkor nosztalgiára hajlamos irányzatok felé mutat. Egy bizonyos, ezekkel a termékekkel egészen különleges belsőépítészeti hatást tudunk előcsalni. S tesszük ezt úgy, hogy meleget érzünk a talpunk alatt ott, ahol ez ideig hűvöset. Nos, így kerül a csizma az asztalra, a fa a fürdőbe.

Figyelemre méltó

- A parafa nemcsak hő- és hangszigetelő anyag, de a gomba sem telepszik meg rajta.

- A tömör egzótafát teljes felületen kell leragasztani, a fugákat pedig különleges tömítőanyaggal vagy kaucsuk gumicsíkkal kitölteni.

- Szinte bármilyen fafajta megjelenhet a fürdő padlóján. Vannak olyan fürdőszobába építhető faparketták, amelyek bármelyik stílust, divatot követhetik.

Ősi megoldások

A fa az élet és a család szimbóluma, a fa a házat építő ember első építőanyaga. A fa, aminek a kisugárzása, illata semmihez sem hasonlítható, életünk nélkülözhetetlen eleme. A mester, aki egyszer megtanult a fával bánni, míves munkával alakítani azt, újabb és újabb ötleteket, megoldásokat keres.

Az energia egyre féltettebb kincsünk. Egyre nehezebb a föld mélyét rabolni, egyre drágább megszokott kényelmünket fenntartani, közben szennyezzük a levegőnket. Olyan egyszerű lehetőségeket kell keresni, amelyek a megtartott komfortunk mellett nem növelik a kiadásokat. Passzív energiahordozót kell tartani a környezetünkben, olyat, ami ugyan nem fejleszt, de nem is enged el energiát. Nem engedi, hogy testünkből elillanjon a meleg, ahogy felöltöztetjük testünket, úgy öltöztetjük fel környezetünket is.

S mire másra is valók a mesteremberek, mint hogy a melegünket éppen a fával őrizzék? Nem tüzeléssel, hanem építéssel.

Vajda Blandina

Fotó: Fényes Gábor, Förster Tamás, archív

 A cikk a Konyha & Fürdő Magazin 2008. október-novemberi számában jelent meg.