Éppen ezért a rocker vacsorája nem csak élvezhetetlen, hanem borzalmasan unalmas is volt. Semmi kötözködés, semmi hangos mocskolódás, csak néha egy-egy fél füllel elkapott cinikus megjegyzés, és halk káromkodás színesítette az estét. Még a pálinkás poharak is óvatosabban koccantak össze. De még egy szánom-bánom bocsánatkérés féle is elhagyta a házigazda száját, a fodrásznak súgott vallomásban.
Mintha egy másik Ferót láttunk volna... A sztorizgatós, csupaszív férjet, a jó humorú apát, a szolgálatkész kuktát és az őszinte vendéglátót. Nócinak a meglepetéstől alig jött ki hang a torkán..., vagy csak a szuper erősségű chilis olívabogyó némította el?
Feró jó vendéglátóként sorra terítette a kedvenceit: magyaros tál és sajtok, juhtúrós puliszka, olaszos paradicsomos tészta, és desszertnek a tiramisu. Nemigen zavarta, hogy a vendégek csak csipegettek, piszkálgattak belőle. Demcsák Zsuzsa terelte is rendesen a szót riporteres kérdéseivel az ehetetlen ételekről, a magánélet felé. Gesztesi is csak turkálgatott, ám szóvá senki se merte tenni a szokatlan kínálatot. Olyan volt, mintha nem is egy vacsoraasztalnál, hanem egy puskaporos hordón ültek volna...
A desszert után látszott, hogy Feró sem bírja már sokáig a jópofizást. Egy alkalmas pillanatban "udvariasan" meg is jegyezte, hogy most már elmehetnek a kedves vendégek oda, ahova tegnap már többször is elküldte őket...
Ők pedig el is iszkoltak szófogadóan. Mindenki örült, hogy megúszta ételmérgezés, és balhé nélkül...
Nem baj, ma úgyis lesz "tombol a..." Demcsák Zsuzsa vacsoráján!
