Az 1960-as évektől kezdte el használni a pszichológia a kettős kötés (double-bind ) kifejezést. Ennek a viselkedésnek az alapja, hogy a gyermeket nevelők egyike (ez elsősorban az anya) elutasító magatartást mutat, ha gyermeke szeretetteljesen közelít felé. Rejtett ellenséges érzelmeit azonban verbálisan, tehát a felszínen palástolni próbálja, így gyermeke ellentmondások kereszttüzébe kerül.
A gyerek nagyon is jól érzi a szóbeli és a viselkedésbeli kettősséget, ami hosszútávon személyiségének súlyos zavarához, pl. skizofréniához is vezethet.
Fontos még kiemelni, hogy ezekben a családokban az apa többnyire perifériára szorul, vagy teljesen hiányzik.
Gyakori a kettős kötés jelenléte az anya-fiúgyerek kapcsolatban, amikor a kívülálló azt láthatja, hogy az anya szinte túlgondozza gyermekét. Ennek a túlóvó viselkedésnek a hátterében azonban a nő pszichoszexuális éretlensége áll, vagyis hogy férjével való házaséletében nem leli örömét.
#img2#
Ezért minden szeretetét a gyermekére borítja, aki egy személyben garantálja "pótkielégülését" és hiányzó szexuális kötődését. Ugyanakkor arra nagyon figyel, hogy a szexuális kötődés látszatát is elkerülje, ezért folyton elutasítja a gyerek szeretet megnyilvánulásait.
Ugye nem kell részletezni, hogy ez milyen súlyos párkapcsolati problémákhoz vezethet a későbbiekben a gyermek életében?
K.V.
