A vízágyús füvesítés a saját hazájában lett a legsikeresebb. Kezdetben az eljárást az útépítések, bányarekonstrukciók földtöltéseinek füvesítésére használták, erre is fejlesztették ki. A meredek rézsűkön ugyanis lehetetlen vetőgéppel dolgozni és a kézzel vetett magot is nehéz és fáradságos gereblyével a földbe munkálni. A vízágyús módszer rendkívül hatékony, ráadásul egyenletesebb és biztonságosabb a kelés is. Nem csoda, ha mára minden területet meghódított a fűvetés szempontjából, így kertekben és golfpályán is alkalmazzák.
A vízágyús módszer a csírázáshoz szükséges vizet a vetéssel együtt juttatja ki. Ennél jobb nincs, hiszen ha a területet a magvetés előtt beöntözzük, akkor vízveszteség keletkezik. A vetést követő öntözéskor pedig előfordulhat, hogy az öntözővíz a föld felszínén megfolyik és a magokat magával ragadva egyenlőtlenül rakja le, vagy lehordja a füvesítési területről. A csírázáshoz szükséges vizet a mag csak akkor képes a talajból felvenni, ha az apró fűmagvak a talajjal szorosan érintkeznek. E szoros kapcsolat kialakulását szolgálja a gépi vagy kézi vetés esetén a hengerezés. A vízágyú a fűmagot hatalmas, 10 atmoszféra nyomással préseli a talajra. Ez a göröngyösebb humuszterítésnél is kellően szoros kapcsolatot hoz létre a föld és a fűmag között. A talaj vízgazdálkodását javítja a maggal együtt kijuttatott mulcs is, amely a magot takarja és csökkenti a párologtatást. A kelés után szükséges tápanyagot is a vízágyúval juttathatjuk ki.
A meredek részűket, a friss földtöltéseket azonban a víz mindaddig lemoshatja, amíg azt a növénytakaró nem köti meg. A vízágyús módszer segíti a rézsű védelmét addig, ameddig a fű megerősödik. Ha ugyanis a vízhez a fűmag és a tápanyag mellé megfelelő mulcsot és ragasztóanyagot keverünk, akkor a kilocsolt keverék a talajon összefüggő filmet alkot, melyet a ragasztó a földre rögzít. A mulcs általában valamilyen magas cellulóztartalmú anyag, szalmatörek vagy szalmadarálék, papírdarálék, vagy papíriszap, a technológiától függően. A mulcs takarja a fűmagkelést, és védi a részűt a fű megerősödéséig.
A vízágyús füvesítő gép lelke a tartály, melyre a vízágyút kell szerelni, majd a vízágyút és a tartályt szivattyúval kell összekötni. Természetesen többen megpróbálták a tartályokat vízágyús vetőgéppé alakítani, ám a dolog nem ilyen egyszerű. A tartály tartalmát ugyanis szüntelenül keverni kell, hogy a kijuttatásnál egyenletes legyen az anyag eloszlása. A fűmagkeveréket mindig az előhelynek és az igényeknek megfelelően állítják össze. A füvesítés minőségét nem a kivetett mag mennyisége határozza meg. A magmennyiséget viszont csak a keverék ismeretében lehet kiszámolni, különböző fajú füveknek ugyanis eltérő a tömege.
(Forrás: Újszó aSzőlészet és Kertészet alapján)www.ujszo.com
