Behívtam egy teára, majd a szokásos "mizújs veled" kérdésre csak úgy ömlött belőle a panaszáradat.
- Egy átláthatatlan káosz az egész életem! Minden összejött, romokban hever az eddig keményen felépített kis világom - kezdte drámaian. Amióta Sanyi elhagyott, mintha az égiek is ellenem esküdtek volna. Éppen hogy kihevertem a válást, most meg a munkahelyről rúgtak ki! Sokáig táppénzen voltam, ismét kiújult a gyomorfekélyem. A napi megélhetésért küzdök a két gyerekkel...Elvesztettem a fonalat, nincs egy biztos pont az életemben, amibe kapaszkodhatnék, ahonnan elindulhatnék... Adj tanácsot, mit tegyek? - nézett rám kétségbeesetten.
Már nyitottam volna a számat, hogy valami kényszeredett vígasztalást és néhány örökbecsű, ám nem biztos, hogy használható "bölcsességet" mondjak, amikor nagyapám betoppant. Egészen "véletlenül" mindent hallott a konyhából, és szokásos módon kéretlenül példálózni kezdett saját életével.
- Megjártam már én is nem egyszer a poklok- poklát, a szegénység és a betegség mélyét. Tudom, mi a nélkülözés, a küszködés, a szorongás és a kétségbeesés. Egész életemben mindig többet kellett dolgoznom, mint amit bírtam. Megvívtam én az életben már számos csatát, a túlerővel szemben is, amelyben megsebesültem, megcsonkultam és idő előtt megöregedtem - mondta, miközben nyomatékul fél lábára koppantott kemény mankójával.
De nem sajnálom, és nem is sajnáltatom magam, nem ejtek könnyet az elmúlt bánatokon. És még azokat sem irigylem, akik mindebből kimaradtak, s az életük talán könnyebb és egyszerűbb. Mert én éltem, míg ők csak léteztek. Olyan dolgokat tudok, amit mások nem, és olyan dolgokat is meglátok, amire ők vakok.
Küzdelmek és problémák megoldása során megtanultam úgy élni minden napot, ahogyan jön. Mindig megtaláltam a megoldást, és nem aggódtam fölöslegesen a holnapon. Túltettem magam a rettegésen, és az aggódáson, mert a tapasztalat megtanított rá, hogyha eljön az idő, lesz erőm és bölcsességem megbirkózni vele. A legnagyobb segítőm pedig mindig a humorérzékem volt. És hittem magamban, az életerőmben. ezért minden helyzetből képes voltam felállni.
Nem bánom a sok nehézséget, amelyben részem volt, mert rajtuk keresztül edzőttem. Megérte az árat, amelyet fizetnem kellett érte.
Mindent megoldhatsz, édes lányom - fordult az elképedt barátnőmhöz. Lehet, hogy most a gödör mélyén, a pokol alján érzed magad, de egy hatalmas rugaszkodással kijuthatsz belőle. Küzdj meg az ördöggel is, ha talpon szeretnél maradni - fejezte be a bölcs szónoklatot, majd, mint aki jól végezte dolgát, felhajtott egy pohárka vöröset, és kibicegett a mankójával.
- Fantasztikusan bölcs a nagyapád - fakadt ki hirtelen felocsúdva a barátnőm. Aztán ő is felhajtott egy pohárka vöröset, és csillogó szemekkel, búcsúzkodva kifordult az ajtónkon.
Sokkal jobb színben volt. És nem a bortól...
