Amióta eltörölték a halálbüntetést, már nem képeznek új ítéletvégrehajtókat. Aki meg még ősidőkből megmaradt élő „példány", azt faggatják, és számon kérik. Egy lelkiző „siralomházban".

Például arról, hogy bűnösnek érzi-e magát, amiért gyilkosokat segített kötelességből a másvilágra? Gyötrik-e rémálmok és van-e egy életre szóló lelkiismeret furdalása? Szégyelli-e, hogy ezt az „igazságosztó" szakmát választotta? Vajon pénzért, kíváncsiságból vagy netán bosszúvágyból tette? És van-e különbség a gyilkos és a hóhér között, ha amúgy mindegyik életet vesz el... - feszegette tegnap Joshi, a barat .

Kiderült, hogy a hóhér, ha nem is kő,- de kemény szívű ember. Úgy érzi igazságot osztott, amikor akasztott. Mindezt hosszas gyakorlás után, összehangolt munkával, fájdalom mentesen, - pillanatok alatt és maximális tudása szerint. Stresszelt a legelsőnél, de még ma is fülében csengenek a legutolsó „kliens"végszavai.

A műsorban át is adta, amikor szembesítették a hátrahagyott testvérrel.Rátámadtak, mint egy gyilkosra. Hárított és védekezett. Pedig nem ő volt, aki vadászkéssel és hidegvérrel megölte a feleségét és a gyermekét. Nem neki lenne szégyenkeznivalója.

Tegnap mégis őt akasztották,...még ha képletesen is, konklúzió nélkül.

Ám a műsor alatt futó hozzászólásokból kiderült, azért mégis csak lenne utánpótlása a szakmának...