Félálomban bekapcsolom a rádiót, legalább az "nótázzon" valami vidámabbat. Éppen felvilágosít: "The winner takes it all...". Régóta tudom. Ma már megadóan ABBA is belenyugszom.
Éppen hetet kongat a nagyitól örökölt örökbecsű ingaóra, amikor a szomszédom a tőle megszokott, emeletet is megrázó ajtócsapódással - elviharzik hazulról. De Renátónak, a kerek képű újonc óvodásnak sem nagyon akaródzik beilleszkednie a "közéletbe". Ezt reggelente hangos visítással igyekszik az anyja, és a lakóközösség tudtára adni - eredménytelenül.
Kinyitom az ablakot, de a szél másképp gondolja, és bevágja. Az üveg meg "ripityára" és szanaszét... "Ripinyom"- örvendezek, majd fizet a biztosító...!
Lassan megélénkül a közeli csomópont, csikorognak, dübörögnek, puffognak és "börrögnek", vadul vagy éppen óvatosan csengetnek. De most kint vagy bent? Fülelek. Még egyszer megnyomják. A postás az - ő sosem adja fel, mindig kétszer próbálkozik.
Éppen néhány jó szót váltanék vele, amikor megszólal a mobilom. Még félig se engedem, hogy elénekelje kedvenc dalom, gyorsan felkapom. Szigorú és határozott hang, meg is fegyelmez. Én meg csendben szégyenkezem: "Tudom, majd befizetem....!"
Amíg a rádió tovább nosztalgiázik, én közben megeresztem a csapot. Megint telefon, én meg ott hagyok csapot-papot. Bájos és kellemes, rábeszélne, ha hagynám. De most nem akarom. Csicseregne tovább, de én lecsapom.
Közben tovább csobog, hirtelen zuhog. ( Az eső is. ) Rohanok és elzárom. A könyökömmel leverem és csörömpöl.
Megőrülök! Gyorsan a zuhany alá!
Hagyom, hogy a víz legyen az úr.
Győzőtt. Belefolyt és ettől eldugult...
Most már semmi zaj kívülről. A belső hallásom viszont megjavult...
Azért se megyek orvoshoz... Most befelé figyelek.
Ott bent talán minden csendesebb...(?!)
