Magyarországon évente 6-7000 új mellrákost diagnosztizálnak. Négy éve a budapesti Bánfi Rita is közéjük került. A nők többsége maga fedezi fel emlőrákját, Rita is egy zuhanyozás során tapintott csomót a mellében. Ekkor még csak 39 éves volt, tehát még sosem járt a 40 éves kor felett évente-kétévente javasolt mammográfiás szűrővizsgálaton. Nem késlekedett, sürgősen kivizsgáltatta magát. Balsejtelme beigazolódott, a diagnózisa emlőrák volt. Rita és családja reménykedett, hogy az ilyenkor szokásos műtét, kemoterápia és sugárkezelés kezelésekkel sikerül egyszer és mindenkorra legyőznie a rákot. Sajnos további küzdelem várt rá, mert két év után csontáttét jelent meg a szegycsontjában.

A legtöbben összetörnének a rossz hírek súlya alatt, az asszony is megijedt. Kezelőorvosa mégis tudta bíztatni, és egy új rákellenes terápiát ajánlott elkeseredett páciensének. Két éve Rita úgynevezett célzott biológiai terápiát is kap, amely meggátolja a daganat fejlődéséhez szükséges erek kialakulását, a meglévőket pedig elsorvasztja. A daganatot tulajdonképpen így ki lehet éheztetni, megvonni tőle az oxigént és tápanyagot, hogy ne fejlődhessen tovább, sőt zsugorodjon minél jobban össze a testben. A családanya lelkesen meséli, hogy egyelőre nagyon hatásosnak bizonyul nála ez a gyógymód. Neki minden nap különösen sokat számít, időt akar nyerni a rákkal szemben, hiszen még fel kell nevelje 12 éves kislányát.

Az egyedüli nehézség az, hogy a korszerű gyógymód finanszírozása még nem teljesen megoldott. A Ritának annyiban szerencséje volt, hogy egy klinikai vizsgálatsorozat keretében késedelem nélkül elkezdhette a terápiát. Sorstársainak már jóval nehezebb a dolguk, az áttétes mellrák egyik típusánál, mint amilyen például Ritáé is, az érképződést gátló terápiát az egészségbiztosító jelenleg csak egyedi méltányosság alapján, kérelemre finanszírozza. Az adminisztratív procedúra azonban értékes időbe telik, miközben a rákkal versenyt futó betegnek minden egyes, kezelés nélkül töltött nap súlyos időveszteségnek számít.

Rugalmasabb munkarend

Az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában természetes, hogy amíg tud valaki dolgozni, még daganatos betegen is bejár a munkába és csak elkéri magát a kezelések idejére. A rákbetegeknek a pénzre nagyon is szükségük van, hiszen a táplálék kiegészítők és különféle alternatív kezelések hatalmas összegeket emésztenek fel hónapról hónapra. A magyar daganatos betegeknek nehezebb dolga van. Ritának sem csak a rákkal kellett megküzdenie, hanem azzal is, hogy egészségi állapota miatt szakmai előmenetele teljesen megtorpant. Betegsége előtt hosszú évekig vezető állásban, gazdasági igazgatóként dolgozott. Röviddel a félelmetes diagnózis előtt átalakult a régi cége, beolvadt egy nagyobb vállalatba, ahol már új kollégákkal, ismeretlen környezetben, új munkakörben kezdett dolgozni.

- A munkaidőnek gyakran nem volt vége, ha úgy adódott, akkor akár éjfélig is bent kellett maradni, hogy minden munkát elvégezzünk. Ekkor jött közbe a daganat és a kezelések sorozata – emlékezik vissza. - Miután újra erőre kaptam, szeretettem volna visszatérni a céghez. Nyolcórás munkaidőben azonban képtelen lettem volna dolgozni, szerettem volna rugalmasabb, kímélőbb beosztást, tekintettel arra, hogy pihenésre és a rendszeresen kezelésekre is szükségem van a gyógyuláshoz.

A cég azonban nem volt nyitott a könnyített munkavégzésre, így a közgazdásznő hamarosan búcsút kellett vegyen korábbi vezető beosztásától és megszokott munkahelyétől. Mivel vállalati karrierje előtt könyvelőként dolgozott, kézenfekvőnek tűnt, hogy hatalmas szakmai tapasztalata birtokában érdemes saját céget alapítania és ott folytatni a munkát.

- A tempót itt én diktálom. Igyekszem nem túlvállalni magam, hiszen az veszélyeztetné az egészségi állapotomat. A könyvelésen túl beletanultam a befektetési tanácsadásba is. Segíthetek másoknak, hogy eredményesen megforgathassák és kamatoztathassák a megtakarításaikat. Nem is szeretnék otthon ülni és csak a háztartással foglalkozni, jót tesz nekem, ha dolgozhatok – meséli.

Ritát családja óvja és védi, férje és Antónia lánya is mindenben támogatják őt. A családnak meg kellett birkóznia az édesanya betegségével és feldolgozni a megváltozott élethelyzetet.

- Nem szeretném, ha az egész életünk csak a betegségről, gyengeségről, elesettségről szólna. Bár az erőm nem a régi, nem rosszabbodott az állapotom és fájdalmaim sincsenek. Természetesen jól esik, hogy a férjem mindig elkísér a kezelésekre vagy ha fáradtnak érzem magam, besegít nekem a háztartásba. Úgy gondolom, hogy továbbra is el kell járni kikapcsolódni, nyaralni, ha éppen elég jól érzi magát az ember. Jelenleg már két éve kapom a biológiai terápiás kezeléseket, rendszeresen kapom az infúziókat. Nagyon örülök, hogy használ, és bár át kellett alakítsam az életemet, dolgozhatok és itt lehetek a családommal – bizakodik a csillogó szemű Rita, akinek ereje, kitartása és küzdő szelleme utat mutathat azoknak, akik most kapták kézhez a fenyegető diagnózist.


Márton Anita

fotó: Holland Virágiroda