A cső alakú alaprajz,

amelyet a hosszú falon ajtó tör meg, alapvetően meghatározta a berendezés elhelyezését. Az ablaktalan falon eredetileg egy kisméretű, nem túl kényelmes fürdőkád volt, amit üvegfallal határolt, tágas zuhanytálcára cseréltek. A kis helyiségben ez eleve jelentős pluszterületet eredményezett, ráadásul a keret nélküli átlátszó fal szinte láthatatlan, így tágasabbnak mutatja a teret. Az ajtóval szemközti falra - ahol még közlekedésre is helyet kellett hagyni - került az egyedi tervezésű szekrénybe beépített mosdó, az ablak alá pedig a vécé. Nem volt hely semmiféle felesleges tárgy számára.

A tér optikai növelése érdekében olyan klasszikusnak számító megoldások sem hiányoznak, mint a mosdó fölötti teljes falat beborító, keret nélküli tükör. A tükör és az üveg egyetlen problémája, hogy az igazán makulátlan csillogáshoz folyamatos takarítást igényel. A tulajdonos praktikája, hogy mindjárt használat után egyetlen mozdulattal letörli a felületeket, így azokon nem tud vízkő képződni - s ezzel sokórás súrolást spórol meg magának.

A szabályok azért vannak,

hogy áthágja őket az ember, így kerülhetett az apró, szűk és csak egyetlen kicsi ablakon természetes fényhez jutó helyiségbe fekete padló és falburkolat. A fekete - ahogyan minden sötét szín - szűkíti a teret, tehát elméletileg csak nagy és világos helyiségben kelt előnyös hatást, de még ott is bátorság kell hozzá, hogy falszínként válassza valaki.

A sötét színek azonban nemcsak szűkebbé, hanem kuckósabbá is teszik a tereket. A kellemes összhatás eléréséhez persze az sem mindegy, hogy milyen is a választott szín aktuális árnyalata. Az ebbe a fürdőszobába vásárolt FAP burkolat pedig több szempontból is remek választásnak bizonyult. A hosszúkás lapok megfelelő irányban felrakva tágítják a teret, így ellensúlyozzák valamelyest a sötét árnyalatot. Ugyanez a hatása a selyemfényű felületnek is, amely finom csillogásával megakadályozza, hogy a hatás egy fekete lyukra emlékeztessen, helyette modern eleganciát sugall.

A sötét szín mellett a mintás felület már túlságosan megterhelte volna az összképet, a tulajdonos azonban a sima burkolólapnál különlegesebbre vágyott. A csempecsalád tone-in-tone mintázatát a selyemfényű és matt felület váltakozása adja, ami finoman megmozgatja az összképet, de éppen csak annyira mintás, hogy remekül mutat egymás mellett a csíkos és indás típus.

A blokkos, szögletes elrendezés finomítása

érdekében választották a pultról „lelógó" Hatria mosdókagylót. Ez fehérsége miatt eleve központi látványeleme a helyiségnek, a kiugró ív és a lekerekített sarkok, a lágyabb forma pedig kellemesen töri meg a berendezés szögletességét. Bár a teret kissé szűkíti ez az inkább nagyobb helyiségekbe tervezett, nagyvonalú megoldás, az előnyös optikai hatás eléréséhez megérte lemondani a néhány pluszcentiről. És az sem mellékes, hogy bizonyítja: a legkisebb helyiségbe is lehet normál méretű berendezést találni, nem kell a szűkös négyzetméterek miatt kézöblítésre tervezett minimosdónálnál végezni a napi rítusokat.

A legkisebb részletig végigvitt következetes koncepció teremti meg a helyiség eleganciáját és kiegyensúlyozottságát, amely az olyan nagy döntésektől, mint az ajtóval megegyező bútorlapból kreált wenge mosdószekrény, az olyan részletekig terjed, mint a kiegészítőnek választott élénkkék árnyalat visszatérése nem csak a törölközőkön, de még a folyékony szappanon is.

Zöld szempont

Még a hosszan tartó zuhanyozás is kevesebb vizet fogyaszt, mint a kádfürdő. Kis fürdőszobába tehát nemcsak helytakarékos és kényelmes, hanem környezettudatos döntés is kád helyett zuhanykabint választani.

Fotó: Bartos Gyula

A cikk a Konyha&Fürdő Magazin 2009/3. számában jelent meg.