Az ugye senkinek nem újdonság, hogy havonta egyszer meg kellene vizsgálni a melleket. Meg kellene nézni, látunk-e elváltozást, majd lehetőleg háton fekve, ellentétes kézzel, körkörös mozdulatokkal, három ujjunkkal kívülről befelé, csigavonalban a mellbimbó felé ellenőrizni, nem tapintunk-e csomókat. Ez addig tűnik nagy ördöngösségnek, amíg tapasztalatot nem szerzünk, egy-két önvizsgálat után már érezni fogjuk, amit kell.

A melleket edzeni is lehet: emeljük mellmagasságba karjainkat, nyomjuk egymásnak a tenyereinket, és ismételjük 20-szor a gyakorlatot. A mellúszás, és az edzőtermek erre kifejlesztett gépei is segíthetnek.

Zuhanyozás közben változtathatjuk a hideg és a meleg vizet, ettől feszesebb lesz a bőr. Hidratálókrémmel kenjük be, ha napozunk, magasabb faktorszámot használjunk ezen a területen, mert könnyebben leég. Feszesítő krémekkel is próbálkozhatunk, bár ezek hatása nem 100 százalékos.

A várandósokra és a kismamákra kicsit más szabályok vonatkoznak. Minden filozófiai iskola mást tanít, egyesek szerint az a legjobb, ha a tisztálkodáson kívül nem csinálunk a mellbimbókkal semmit. Mások szerint a hideg vizes mosdás után frottír kendővel érdemes átmasszírozni a mellet és a bimbót is. Ezután direkt kismamáknak kifejlesztett kenőccsel érdemes bekenni.

Aki így jár el, annak nagy esélye van rá, hogy elkerülje az emlőgyulladást. Ehhez persze kell egy megfelelő melltartó is, ami nem irritál. A bimbóvédő megakadályozza, hogy a nedves környezet alakuljon ki, ilyet már akkor is használni kell, ha még csak az előtej képződik, de még nem szoptatunk.

Szoptatás alatt pedig megnő a szervezet magnéziumszükséglete, igyekezzünk 355-375 mg-ot bevinni. Ha szükséges, használjunk bimbóvédő eszközt.