Ezt a "rituálét" elsősorban éppen a bort kóstoló vendég érdekében alakították ki, hogy valóban megismerhesse és élvezhesse teljes pompájában a poharába töltött bort. Nem árt tehát ezekkel tisztában lenni, saját érdekükben, na meg azért is, hogy elkerülhessük a társaság esetleges rosszalló pillantásait, kritikus beszólásait.

Íme hát egy rövid boretikett:

1.)   Nem véletlenül hosszúszárú a boros pohár. Még az un. kóstoló pohár is, mely hosszúkás, viszonylag kis kelyhű. A borospoharat ugyanis mindig a száránál kell megfogni. Ha a kelyhet fogjuk meg, akkor óhatatlanul ott maradnak ujjlenyomataink, s utána már hiába váltunk fogást a szárra, a maszatos kelyhen át nem tudjuk úgy megvizsgálni a bor színét, mint a tiszta, csillogó üvegen keresztül.

2.)   A kóstolási mennyiség általában 3 korty! Az első korty arra szolgál, hogy megízesítse a szánkat, "kimossa" belőle az előző bor ízét. A másodikkal már ízleljük az adott bort, a harmadikkal megerősítjük benyomásainkat, illetve élvezhetjük a bor utóízét. Borászok és sommelier-k gyakran használnak kis, fémből készült kóstoló csészét. Ha nagyon "menők" akarunk lenni, mi is vásárolhatunk ilyet borszaküzletekben.

3.)   Mielőtt belekóstolunk tartsuk a bort a fény felé (ezért tesznek gyertyát borkóstoláskor az asztalra), és vizsgáljuk meg a színét. Nem csupán szőlő- és borfajtánként, hanem évjárattól és borvidéktől függően is felfedezhetünk eltéréseket a borok között. A cuvée-kről már nem is beszélve!

4.)   Mielőtt megkóstolnánk, pörgessük meg a bort a pohárban, hogy megszellőztessük. Ez különösen azoknál a boroknál fontos, amelyek hosszabb ideje már palackban érnek. Első "szippantásra" sok, idősebb, testes boron érezhető fülledtség, gyakran zavaró illat. Ettől még a bor nem rossz, sőt! Szellőztessük pörgetéssel, akár 5-10 percen keresztül is, hogy valódi illata kibontakozzon.

5.)   Ha más megvizsgáltuk színét és illatát is, kezdődhet a kóstolás. Igen érdekes, cseppet sem meglepő tapasztalataik lehetnek. A szín és az illat alapján ugyanis óhatatlanul kialakul bennünk egy elvárás a zamattal szemben. Az igazán finom bor az, amelyiktől kóstoláskor azt kapjuk zamatban, ízben, amit az illat alapján elképzeltünk!

6.)   Ne restelkedjünk, ha valamelyik bor nem az ízlésünk. Sőt, bátran mondjuk el véleményünket. Meglátják, a borász csak örül neki, ha beszélgethet a boráról. S végső soron nem magának, hanem a fogyasztónak készíti a bort.

7.)   Továbbiakban a töltési mennyiség mindig csak annyi, hogy a pohárnak a legszélesebb pontjáig érjen. Így még meg tudjuk pörgetni a bort a pohárban, újra és újra élvezni az illatát, és zamatát.

8.)   Nem véletlenül alakult ki az a kóstolási sorrend, ahogy a borokat kínálják a pincékben. A fehérborok illata, zamata illanóbb, általában rövidebb az utóíz, így nem zavarnak be az utánuk következő vörös borok élvezetébe. S a végére maradnak mindig a kései szüretelésű és az aszú borok, melyeknek a leghosszabb az utóíze, s olyan finomak, hogy kár is "kimosni" őket a szánkból!

9.)   Nem árt azonban előre tisztázni, hogy hány borból fog állni a kóstoló, főleg a nagyobb, széles szelekcióval rendelkező pincészetekben. Egy 8-10 borból álló kóstolónál végképp érdemes betartani a 3 kortynyi mennyiségeket, mert különben kb. a közepén kidőlünk a sorból. A végén pedig bátran vissza lehet kérni, immár töltési mennyiségeket azokból a borokból, amelyek a legjobban ízlettek!

10.) Használják bátran a borkiöntőket, ha soknak találják még a kóstoló mennyiséget is.

11.) Nyugodtan igyanak közben néhány korty, szénsavmenetes ásványvizet. Nem csupán azért, hogy az ízeket letisztítsák, hanem "higításként", azaz folyadékpótlásnak. Az alkohol feldolgozása során a szervezet sok vizet használ fel, amit pótolni kell. Ezzel egyúttal azt is megelőzzük, hogy a vérben hirtelen túl magas legyen az alkohol szint, és a bor a "fejünkbe szálljon".

12.) Ha szemmel láthatóan végig ugyanabba a kóstoló pohárba fogják tölteni a borokat, akkor ne restelljük egy-egy bor után a poharat is elöblíteni, és jól lecsöpögtetni belőle a vizet. Így az egyik bor nem zavarja meg a másikat a pohárban.

13.) A borok mellé kínált falatok fogyasztására általában senkit sem kell bíztatni, hiszen ezek segítenek feldolgozni, lekötni a borok savtartalmát. Ha a házigazda a borok mellé a falatok kóstolási rendjét is kialakította, akkor viszont azt is érdemes követni. A legtöbb bor a hozzá illő falatok kíséretében mutatja meg igazi szépségeit!

Jó kóstolást, élvezetes borozgatást kívánok minden kezdő és haladó borszeretőnek!