Földünk gazdaságában és társadalmában végbemenő változások fontos jellemzője az információ és a tudás szabad létrehozásán, forgalmazásán, hozzáférésén és felhasználásán alapuló átfogó társadalmi struktúra kialakítása, az élet egyre több területének globalizálódása, az egyén szerepének előtérbe kerülése.
A változások egyik fő mozgatója az "információs forradalomnak" is nevezett jelenség. A csúcstechnológia két fontos területén: a számítástechnika és a távközlés terén, nemcsak a mennyiségi és minőségi teljesítmény-növekvő ütemű fejlődése, hanem a két terület egymáshoz való rohamos közeledése és az alkalmazásokban való együttes megjelenése, integrációja figyelhető meg.
Az információs technológiák integrációjának lényeges következménye, hogy a gyorsan bővülő nemzetközi számítógépes hálózatokon földrajzi és politikai-társadalmi korlátozás nélkül egyre több ember számára válik lehetségessé az otthoni, munkahelyi, vagy mobil számítógépen keresztül az óriási és naponta bővülő információtömeghez való hozzáférés, valamint a sokoldalú kommunikáció.
Az információ terjedése és az ezzel járó folyamatok az élet minden területét átalakítják, gyökeresen megváltoztatják az egyén társadalomban elfoglalt helyét, az így kialakuló új társadalmi struktúrát nevezik Globális Információs Társadalomnak.
Az információs társadalom Magyarország számára is a fejlett világhoz való kapcsolódást jelenti, ha időben és kellő mélységben, tudatosan készülünk és veszünk részt a még alakulóban levő, de rendkívül gyorsan fejlődő folyamatokban.
Az előrejelzések szerint lendületes emelkedésre lehet számítani számítógépek elterjedésében: 2005 végére már 1,17 milliárd felhasználóra lehet számítani. A felhasználók számának dinamikus növekedését egyértelműen a vezeték nélküli, mobil hozzáférést biztosító eszközök elterjedésétől várják, amelyek - új technológiáról lévén szó - elsősorban a fejlett országokban idéznek elő jelentős változásokat.
A számok bármennyire is elképesztők, az információs forradalom a világ nagyon kevés országát, így a Föld népességének csak kisebbik hányadát érinti. Az iparosodott, fejlett országok adják a Föld népességének mindössze 15 százalékát, ezzel szemben az internetet elérni képes összes felhasználó 88 százaléka is ezekben az országokban él. Az iparilag legfejlettebb országokban már a lakosság 44 százaléka rendelkezik internet-hozzáféréssel. A fejlett országok olyannyira kialakították a saját régióik közötti információs és kommunikációs hálózatot, hogy a fehér foltok egyfajta információs underclass osztályba kerülnek.
Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter által fémjelzett minisztérium egyik célja, hogy 2006-ra kétmillióval gyarapodjon a hazai internetezők tábora, és az otthon internetezők aránya elérje a 25 százalékot. Ehhez a Sulinet Expressz program folytatására, az internet-tarifák évi 15 százalékos csökkentésére van szükség, valamint arra, hogy a közösségi internet-pontokon minél többen megismerhessék, milyen előnyöket kínál számukra a világháló.
kommunikációs eszközök (mint például telefon, számítógép, internet, mobil, stb.) hozzáférési és használati különbségeit írja le. Ki, hol, milyen gyakorisággal fér hozzá, illetve használja ezeket az eszközöket? Leegyszerűsítve: ki, milyen gyorsan és mértékben tud jártasságot szerezni a digitális írástudásban, azaz ki, milyen gyorsan és mértékben tud az információs társadalom tagjává válni?
Napjainkban, amikor az általános fejlődést sokszor azzal jellemezzük, hogy haladunk az információgazdaság és az információs társadalom felé, nem gondolunk arra, hogy ez jó esetben is csak a világ népességének arra a 25-26 százalékára vonatkozhat, ahol az egy főre jutó GDP értéke eléri a háromezer dollárt. Az emberiséget a termelési szintbeli két nagyságrendnyi különbség mellett az évszázadokban mérhető fejlettségi eltérések is megosztják. Az össznépesség kereken negyedére vonatkoztatva beszélhetünk tehát az információgazdaságról és az információs társadalomról.
Genfben tartották az ENSZ által szervezett informatikai világtalálkozót. 2004. december 10. és 12. között. A találkozón a világ fejlett és fejletlenebb fele közötti informatikai szakadék megszüntetésének a lehetőségeiről volt szó. A szakértők szerint egyre nagyobb a "digitális szakadék" a világ fejlettebb és szegényebb fele között. A világon például ma becslések szerint már 650 millióan rendelkeznek saját internet-hozzáféréssel, ám döntő többségük (kb. 90 százalékuk) az iparilag fejlett országokban él, és egyedül az Egyesült Államokban az egyharmaduk.
A tanulmányok szerint a technika rohamléptekkel halad előre, hiszen 1993-ban még csak kevesebb mint egymillió internetezőt tartottak számon, 2002-ben pedig a számuk már meghaladta a 600 milliót, világméretű távközlési hálózatok születtek, aminek következtében ma elméletileg a világ összlakosságának a 95 százaléka számára biztosított a rádióadások, 89 százaléka számára a tv-adások vétele, és 81 százaléka számára elérhető a vezetékes vagy mobiltelefonok hálózata. A műszaki haladás áldásainak az élvezete azonban ma legfőképpen csak a világ fejlettebb felén élők számára biztosított.
Német szakértők például felvetették, hogy ma már Dél-Afrika lakosságának a 96 százaléka számára a hálózatok kiépítettsége lehetővé tenné a mobiltelefonok használatát, ám az ott élők mindössze egyharmada él ezzel. Az ok ma már nem az infrastruktúra hiánya, hanem mindenekelőtt a készülékek viszonylag magas ára, illetve a használatukhoz szükséges ismeretek hiánya. (Ennek jegyében indult a közel múltban akció Ausztriában a régebbi típusú mobiltelefonok összegyűjtésére, hogy a már kidobásra szánt, Nyugaton elavultnak számító készülékeket a fejlődő országok lakosságának ajándékozhassák.) (Forrás: MTI)
Az új eszközök bekapcsolásával elsősorban az eddig is behálózott emberek előtt nyílnak újabb lehetőségek. Az internet költségeinek drasztikus csökkenése és a vidéki hozzáférés technikáinak fejlődése a növekedés irányába mutat, de a fő visszatartó erő esetükben nem pénz és technológia kérdése, hanem inkább pszichológiai tényezők. A motiváció és a képzettség hiánya, illetve az előnyök helytelen felmérése. Nem meglepő módon a leginkább hátrányos helyzetben lévő csoportok (öregek, szegények, fogyatékosok) körében tapasztalható leginkább ez a tendencia.
Hazánkban jelenleg kb. 2,5 millió ember használja az internetet. A hazai digitális megosztottság abból fakad, hogy vannak, akik előbb kezdik el használni az információ technológiai eszközöket, míg mások sokkal később, vagy várhatóan soha. A legtöbben információszerzésre, kapcsolattartásra és szórakozásra használják leginkább.
Az biztos, hogy az Internet gyors és hatalmas tárháza van. Én például már nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Barátaimmal e-mailen keresztül tartjuk a kapcsolatot. Jobb, mint a telefon, mert olcsóbb, s nem fordul vele elő, hogy rosszkor jön meg egy levél, s megzavar valami fontos dologban. Ha információra van szükségem, akkor is a netre megyek, mert ott tényleg mindent meg lehet találni, csak tudni kell keresni.
