Kimondatik a közös bűvös szó: vége. Esetleg sírás, nosztalgia, "mert mi milyen jók voltunk együtt", de nem illünk össze, okos tanácsok osztogatása a másiknak. Aztán mindenki magára marad.
Az ezután következő forgatókönyv sokak számára ismerős.Hazafelé még hüppögtem kicsit- két és fél év után lettem ismét magányos-, a zsebkendőm (mert ugye egy darab volt nálam ez egész tengernyi sírásra) minden szegletét teletrombitáltam. Befordultam az utcánkba, ajtót kinyit, bezár, senkinek nem keresi a tekintetét, bezárkózik a szobába.
Ahogy egy volt barátom mondaná, ezután jön a "kályhás rész". Elmagyarázom. A precízebbje (én is) egy kis dobozba vagy egyéb alkalmatosságba összeszedegeti az idők folyamán a kedvestől kapott emlékeket, melyek lehetnek képeslapok, levelek, e-mailek kinyomtatva, szárított rózsafejek, fotók stb.
Persze a szakítás pillanata után egészen más hozzáállás következik ezekhez az összegyűjtött kincskehez.
1. Dobozt elővenni.
2. Végigolvasni és végignézni mindet.
3. Sírógörcsöt kapni (ez a pont el is maradhat).
Aztán a feleslegesnek tűnő emlékek gyors megsemmisítése következik, amolyan a ritualitás határait feszegető mozzanatokkal. Erkélyen konzerves dobozban, kazánban, kandallóban, esetleg a gáztűzhelynél. Mellékesen jegyzem meg, amint a nő feje ágya benő, ez a rész kimarad lassan: a doboz megsemmisítő rítusok nélkül a többi mellé kerül a szekrény tetejére, hogy majd a jövőben egy-egy magányos éjszakán levegyünk, portalanítsuk és újra végignézegessük.
A következő napokban közölni kell a meglepődött barátokkal, hogy mi is a szituáció, fogadni az együtt érző sms-eket, e-maileket, telefonhívásokat. A kedvesebbje kioktat, hogy persze ilyen sárkánytermészettel ne is várjak sokat a párkapcsolatoktól, de van olyan is, aki a "nem megmondtam már az elején"- jóleső érzésével gratulál a telefonvonal másik végén. Persze vannak olyanok is, akiknek derült égből villámcsapás jelleggel levegőhöz kell kapkodnia a hír hallatán.
Aztán jönnek a hús-vér találkozások a jóbarátokal. Ez az a fázis, ami veszélyes testsúlyunkra nézve. A bánatunkban elfogyasztott krémesek és somlói galuskák sokkal jobban hizlalnak az okosok szerint. Hiszen a barátoknak való mesélés közben nélkülözhetetlen valami cukros adalék: süti vagy cappucino formájában. Ne adj' Isten valami női alkoholos ital is jöhet (végső elkeseredésünkben), mellé pedig töménytelen mennyiségű cigaretta (esetleg).
Ez mehet pár napig. Előkerülnek a polcról a csöpögős romantikus klasszikusok- példának okáért az Elfújta a szél és társai. Közben nassolás és bőgés, egyre kevésbé intenzíven. Este gyertyafénynél olvasgatás és fürdés, régi közös kedvenc zeneszámok hallgatása.
Egy hét mondjuk, és egész elfogadható a helyzet- ez persze függ az érzelmi kötöttségtől, ami exünkhöz fűz. És akkor most jön az "előkapom a telefonom és végighívom minden férfi barátomat- rész". Mondván: mindenkinek jár egy buli a facér nővel. De legfőképp velem ugyebár...
Na, miután mindezt én is letudtam, rádöbbentem arra, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak, mert státuszomat tekintve SZINGLI vagyok. Tükörbe néztem és konstatáltam: sürgős segítségre van itt szükség (főleg kényesnek mondható hastól lefelé található testrészeimet nézve). Szétnéztem hát az akciós fitness DVD-k között egy nagyáruház polcain, amit otthon is lehet csinálni.
