Tisztában kell lenni azzal, hogy a téli szobabelső a legtöbb növénynek nem jelent kellemes feltételeket. Az állandó fűtés szárazzá teszi a levegőt, és a 20-22 Celsius hőmérséklet nem minden zöldnek kellemes. Ez a hőmérséklet ugyanis a kora tavaszt idézi, tehát a növénynek jelzést ad a hajtások nevelésére, az intenzív növekedésre, miközben a fénymennyiség a tavaszinak csak töredéke - mondja Megyeri Szabolcs kertész.
Ez összezavarja a növényt, megnyurgult, satnya hajtásokat hozhat, és hamar kimerülhet, legyengülhet, ez pedig utat engedhet a különféle növénybetegségeknek. Bonyolítja a helyzetet, hogy nem minden szobanövény viselkedik így, vannak olyanok, melyek nem tartanak téli pihenőidőt, tehát kifejezetten kedvelik a vázolt körülményeket. Fontos tehát közelebbről megismerni növényeinket, és az adott faj igényeihez igazítani az ellátás mikéntjét! A fénykedvelő, de a meleget nem toleráló növények, mint a fokföldi ibolya, a csuporka, a ciklámen, a könnyező pálma, a fikusz, vagy a papucsvirág egy körülbelül 15 Celsiusos, ablakos, fényes folyosón, verandán, vagy pincében érzik jól magukat. A páfrányok és orchideafélék nagyon nehezen bírják a száraz levegőt, így ezeket a virágokat intenzív párásítással kell segíteni.
A sokak által kedvelt és tartott kaktuszok és pozsgások a meleg, száraz levegőt ugyan kedvelik, de a fényhiányt megszenvedik, ezért ezeket jól szigetelő ablakok belső párkányára szükséges helyezni. Akadnak olyan szobai zöldek, melyek jól bírják a téli benti körülményeit, ilyen például a dracéna, a rákvirág, az anyósnyelv, vagy a broméliafélék, ezek esetében nem szükségesek különleges intézkedések. A fényt tekintve gyakori hiba növénybarátok részéről, hogy felülbecsülik a napos órák számát, elsősorban mert a saját perspektívájukból szemlélik a világot. Szemmagasságból tekintve még akkor is világosnak tűnik a szoba, az ablak, mikor a
lejjebb, például a padlón, a szoba hátsó részén, vagy egy alacsonyabb állványon elhelyezett példányok már nem kapnak semmit a napsugarakból. Megoldás lehet a fényigényesebb darabokat a legjobb fekvésű ablak közvetlen közelébe helyezni, lehetőleg minél magasabbra!
Külön fejezetet érdemelnek azok a növények, melyek nem igazi szobalakók, hanem teleltetés céljából kerültek be a lakásba, házba. Ezek, mivel alapvetően kinti növények, biztosan nem kedvelik fűtött, száraz levegőjű téli szobákat, így precízen kell kijelölni szálláshelyüket. A legmegfelelőbb egy ablakos, szigetelt, de nem fűtött helyiség, melyben 10-15 Celsius fok van, jellemzően ilyen lehet egy üvegezett balkon, vagy előtér, egy spájz vagy kamra, esetleg
tetőablakos padlás.
A téli szobabelső velejárója a fűtés által állandóan lebegtetett por, az apró szemcsék, mikrorészecskék pedig lerakódnak a levelekre, akadályozva a gázcserét és a fotoszintézist. A jelenség ellen időnkénti lemosással lehet védekezni, ez történhet óvatosan, kézzel, vizes szivacsot használva, de a masszívabb példányokat a kádba állítva le is lehet zuhanyoztatni. Szintén jellemző téli probléma a hősokk, melyet a hideg levegő hirtelen beáramlása okozhat.
Megyeri Szabolcs épp ezért azt javasolja, hogy ne állítsunk semmilyen szobanövényt ajtó, vagy szellőztetés miatt gyakran nyitogatott ablak közelébe. Riasztóan hangozhat, de tény, hogy még a teljesen jól teleltetett, helyesen tartott benti növények is legyengülnek ebben az évszakban, hiszen pihennek, életfunkcióik lelassulnak. Így nagyobb eséllyel támadják meg őket a különféle kártevők és betegségek, melyek ilyenkor könnyebben le is gyűrik őket. Érdemes ezért gyakran, legalább heti rendszerességgel szemlét tartani az állományban, kiemelt tekintettel a levelek fonákjára, a szárakra, valamint át kell nézni a növény földjének felső rétegét is. Amennyiben betegségre, kártevőre utaló jeleket észlelünk, esetleg sárguló, száradó növényi részeket találunk, első lépésben különítsük el az érintett növényt a többitől, hogy az átfertőződést megelőzzük, majd próbáljuk gyógyítani a beteg példányt. Betegségtől, kártevőtől, és a fertőzöttség mértékétől, jellegétől függően alkalmazhatunk házi praktikákat, biokertészeti módszereket, vagy klasszikus vegyszeres kezelést, permetezést.
Összefoglalva, a téli növénypusztulások hátterében szinte mindig a növény legyengülése áll, melyet ebben az időszakban jellemzően a tartási, gondozási hibák idéznek elő. A növények kondíciójának fenntartása, és a helyes téli gondozás biztosíthatják, hogy a hideg hónapokban is életerős, a fertőzéseknek, élősködőknek ellenálló szobanövényeink legyenek!
