Nagyon kevés az olyan ember, aki mindenhez ért. (Már kérdés, hogy ezt hiszi magáról.) Van, aki fejben összeszoroz két ötjegyű számot, másnak meg a legegyszerűbb összeadással is gondja van. Más remekül bánik a szavakkal, megint más az emberekkel, van, akinek a formák megálmodás az erőssége. Felnőttként már lehetőségünk van rá, hogy ne foglalkozzunk a gyengeségeinkkel, ha nem tudunk számolni, majd elvégzi helyettünk a feladatot a könyvelő.
A gyerek azonban nem választhat, a szülő azonban fejlesztheti a képességeit.
Előfordul például, hogy a gyerek imád énekelni, és fejből tud több száz dalszöveget, de ha a szorzótáblát kellene bemagolni, egyszerűen kudarcot vall. Az ilyen kicsik valószínűleg könnyen tanulnak hallás után, szeretnek beszélni, énekelni, de a száraz dolgok, mint a szorzótábla kifognak rajtuk. Érdemes megpróbálni arra használni a zenét, hogy megtanulja a szorzást. Sok olyan cédét lehet kapni, amin eléneklik az egyszeregyet. Ha ezeket sokat hallgatja, biztosan a fülébe és a fejébe mászik a tudás. Ha dalolni már tudja, szóban is gyakorolni kell vele.
Azoknál a csemetéknél, akiknél az olvasás nem okoz gondot, viszont a matematika igen, olvasmányossá kell tenni a matekot. Meg kell fogalmazni a feladatot. Talán a tankönyvében is vannak ilyen példák, azaz szöveges feladatok, de érdemes azzal próbálkozni, ami igazán érdekli. Ha imádja Harry Pottert, akkor a következőképpen nézhet ki egy feladvány: ha a kviddicsben egy gól 10 pontot ér, a cikesz elkapása pedig 150-et, mennyi gólt kell lőni, hogy ugyanannyi pontot érjünk el?
Ha a gyerek a nap minden percében a kirakóival játszik, és ügyes és gyors velük, akkor erősek a vizuális képességei, jó a térlátása. Ha ennek ellenére mégsem megy a matek, elő kell venni egy csomag M&Ms-et, és azzal gyakorolni a feladatokat.
Aki jó a matekban, de az olvasás nehezére esik, azzal érdemes szójátékokat játszani, esetleg beszerezni néhány olyan kirakót, ami megoldásához olvasni kell. Egy egyszerűen megvalósítható feladat, ha szókártyákat rendezünk különböző kategóriák szerint csoportokba. Így a gyerek agyának azt a részét is használja, amivel amúgy is könnyen boldogul, de a szókincs is bővül.
Ha a csemete egy született atléta, és mindig minden csapatba beválogatják, de képtelen nyugodtan ülni a fenekén, amíg végez a házival, akkor együtt kell működni vele. Ha megtanulta az egyszeregy egy részét, ki kell kérdezni tőle, miközben ő ugrókötelezik. Ő élvezni fogja, hogy mozoghat, a szülő meg azt, hogy végre megtanult valamit. Az ilyen gyerekkel érdemes múzeumba, kirándulni menni, mert az ilyen alkalmakkor is sokat megjegyeznek.
A jó fantáziájú gyerekek inkább jeleskednek a történetek kitalálásában, mint a tudományokban. Ők azok, akik minden mondatukat úgy kezdik: mi lenne ha..., képzeld el... Ez a szülő helyzetét kifejezetten megkönnyítheti, ugyanis szinte bármilyen témában alkalmazható. Ha mondjuk a környezetvédelemről kell fogalmazást írnia, mondjuk azt neki: képzeld el, hogy egy konzervdoboz vagy. Meséld el az utadat onnantól kezdve, hogy valaki megvesz a boltban! Ha beindul a fantáziája, már csak terelgetni kell egy kicsit.
Aki bármit képes megjegyezni, bemagolni, az a kreatív területeken lehet egy kicsit gyengébb. Úgy tartják, könnyebb utánozni, vagy bemagolni valamit, mint újat alkotni. Azokkal a gyerekekkel, akiknek ez nehezére esik, asszociációs játékokat kell játszani. Mondjuk vegyünk egy konkrét dolgot, a Parlamentet. Mondja el, mit tud róla, aztán azt is, mi jut eszébe róla: országház, ország, emberek, gyerekek, stb.
