Meg kell csodálni magát a kúriát, vagy a kastélyt is, melyről könnyen kiderül, hogy 100-150 éve a család birtokában van, s generációk örökítik egymásnak a szőlőtermesztés és a borkészítés kultúráját. Így a hűvös bort kortyolgatva a pincében, magunkba szívhatjuk a francia történelem és kultúra egy-egy értékes üzenetét is.

A szőlő és a bor kultusza olyan nagy Franciaországban, hogy még Párizsban, a "kőrengetegben" is őrzik a tradíciót. A művésznegyed, a Montmartre dombján is egykor szőlőskertek pompáztak. Mára ebből csupán néhány tőke és egy régi kis présház maradt, ám ezt gondosan ápolják, és minden évben hatalmas szüreti mulatságot és borfesztivált rendeznek a Montmartre utcáin.

Németország felől Alsace-ba (azaz Elszászba) érkezünk. Sokan a francia sör hazájának tartják, azonban borai, mégpedig elsősorban fehér borai nem kevésbé híresek. Így Strasbourg és Colmar szépségeinek megtekintése mellett, érdemes a városok környékén is barangolni, s betérni valamelyik pincébe pompás rizlingeket kóstolni.

Ha nem száguldunk egyenest Párizsba, akkor kitérőt tehetünk Champagne-ba a pezsgő hazájába. A borvidék fővárosa Reims katedrálisa a gótikus építészet egyik legszebb remeke. Párizs felé pedig úgy kanyarodjunk vissza, hogy megálljunk legalább egy sétára Troyes városában. Az ódon óváros utcácskái néhol olyan szűkek, hogy két karunkat még vízszintesre se tudjuk kinyújtani.

Ha Párizsból dél felé indulunk, az autópálya éppen keresztül "száguld" Burgundián. Ne rohanjunk hát, hanem térjünk le, és kalandozzunk egy kicsit a borvidéken. Burgundiát elsősorban vörösbortermelő vidékként tartják számon, ezen belül is a Pinot Noir hazájának tekintik. Nem kevésbé híresek azonban fehér borai is. Hiszen a borvidékhez tartozik a Chablis borrégió is, ahonnan a legfinomabb chardonnay borok származnak.

Alighogy elhagyjuk Burgundiát, már be is léptünk a Rhone-völgye borvidékére, mely területileg a második legnagyobb Franciaországban, és számtalan híres borrégiót foglal magában. Domináns szőlőfajtája a syrah, mely itthon is egyre népszerűbb. A Rhone-völgyében elsősorban bársonyos cuvée-k készítésére használják a syrah-ból készült bort, így "fajtiszta" verzióban ritkán találkozni vele. A borvidék bővelkedik gyönyörű látnivalókban is. Hiszen idetartozik Valence, Avignon, Aix en Provence városa is, hogy csak a legszebbeket említsem. Hermitage borrégió duplán megér egy megállót. Nemcsak híres borát érdemes megkóstolni, hanem a névadó városkában, Tain l'Hermitage-ban készül a legfinomabb francia csokoládé. Így a Valrhona gyár csokiboltjában, a főutcán boldogsághormon termelő készleteinket is feltölthetjük.

Mire a Rhone-völgyéből kifut autónk, már elénk is tárul a Földközi tenger pompás látványa.

Miközben belemerülünk a tengerpart szépségeinek csodálatába, és elmerülünk a tenger habjaiban, ne feledkezünk meg arról, hogy az Alpok déli nyúlványain termő szőlőkből készülnek a legpompásabb rosé borok. A helyi termelők jó évszázada rájöttek, hogy vörös boraik sosem lesznek igazán versenyképesek a már akkor legendás bordeaux-i és burgundiai társaikkal, így a vörös szőlők nagy részéből rosé bor készül a vidéken, mely meghozta a népszerűséget és a hírnevet, valamint - nem utolsó sorban - a jövedelmezőséget is a borászoknak. S egy pompás Cote de Provence rosénál nem is lehet tökéletesebb kísérője a finom mediterrán falatoknak.

Bár ismertsége, és elismertsége - méltatlanul - még csak most van feljövőben a szomszédos Languedoc-Roussillon borvidéknek, ám nagyon is érdemes felfedezni ezt, a Marseilles és a spanyol határ között húzódó tengerparti régiónak. Sőt, éppen viszonylagos ismeretlensége okán, tán a nyaralás "bázisául" is érdemes ezt a régiót választani. Csodálatos természeti környezet, cseppet sem zsúfolt homokos tengerpart, hangulatos mediterrán falvak, és pompás borok - mindez jóval olcsóbban, mint a francia Riviérán.

Ha Párizsból nyugat felé indulunk útnak, mert úti célunk a Loire-völgyi kastélyok, Normandia, vagy Bretagne a borkedvelőknek erre is akad felfedezni valójuk. Gyönyörű gótikus, reneszánsz és barokk kastélyai mellett a Loire-völgyét "Franciaország virágoskertjének" is nevezik, és ez a vidék a világ legnagyobb fehérbor termelő borvidéke. Így a csodaszép kastélyokhoz vezető utak mentén szőlőültetvények és borospincék kísérnek bennünket. Nehéz ellenállni a csábításnak.

Normandia éghajlata már túl nedves és hűvös a szőlőtermeléshez, azonban rendkívül gazdag almáskertekben. A legenda szerint jó kétszáz évvel ezelőtt olyan bőséges volt a termés, hogy a rengeteg alma szó szerint megrohadt és erjedésnek indult. Az elkeseredett gazdák így megfőzték pálinkának az almát. Így született meg a Calvados (nevét az egyik régióról kapta), melyet azután Remarque "A diadalív árnyékában" című regényével még világhírűvé is tett.

A helybéliek sokáig vitatkoztak az angolokkal, hogy hol született meg előbb az almából készült habzóbor a cidre (angolul cyder), mára azonban már jó néhány almatermelő megkapta Calvados-ban készülő cidre borára az AOC minősítést. Alacsony alkoholtartalma (a klasszikus édesé 3,5, a szárazé 4 százalék) miatt a franciák üdítőként isszák, jótékony emésztésserkentő hatása pedig a borokéhoz hasonló.

Franciaország leghíresebb vidéke Bordeaux, mely az ország délnyugati részén 150 ezer hektárt jelent, önmagában is megér egy utazást. Az 57 (!) borrégióban 3000 pincészetet jegyeznek, melyek közül 200 borai tartoznak a világ legjobbjai közé. Még kimondani is sok, nemhogy végiglátogatni! De valamikor el kell kezdeni....

Természetesen valamennyi francia régióról bőséges információt találunk az interneten, így látogatásainkat akár gondosan előre is megtervezhetjük. Azonban a fenti ízelítő talán arra is ösztönzi Önöket, hogy bátran vágjanak bele egy valódi kalandozásba: ahogy kedvük tartja és idejük engedi, álljanak meg, itt, vagy ott - élményekkel, és jó pár üveg borral gazdagodhatnak egy franciaországi nyaralás alkalmával.