Néhány nagyon erős és néhány kisebb benyomás ért az ünnepek alatt, arra gondoltam, hogy ezt osztom meg Önökkel.
Sok házban valakinek a hiányával együtt kellett tölteni a karácsonyt. Ilyenkor, mikor megáll a rohanás, kiszakadunk a munkás hétköznapokból, ráérünk gondolkodni, felerősödnek bennünk az érzések. Boldogság és szomorúság furcsa egyvelege a karácsonyi érzés. Öröm, mert szép a karácsony, a fenyő illata felmelengeti a szívet, az ajándékok jól esnek, a karácsonyi zene, elvarázsol bennünket, s maga az egész ünnepi készülődés ünneplőbe öltözteti a lelkünket. A búságot a hiány táplálja. Mindazokért, akik nem lehetnek velünk, egy-egy gyertya égjen - cseng fülemben Demjén Rózsi éneke.
Megdöbbentem karácsony estéjén, mennyi ember volt a temetőben. Édesapám sírjánál mi is meggyújtottuk a szeretet, a tisztelet gyertyáit, őszinte, tiszta könnyek mosták arcunkat, mert nem lehet velünk, akit szeretünk. Azok, akik ott voltak a sírkertben, hasonlóan érezhetnek. Biztos vagyok benne, hogy az otthonokban is égtek a gyertyák, azokért, akik már az égben ünnepelnek.
A család szeretete, ottléte persze kárpótolja az embert, a régi barátok is, kik kedves rövid szöveges üzenettel fejezik ki, hogy gondolnak ránk, jól esik, jóérzéssel tölti el az ember szívét. Az igazi boldogságot azonban a gyerekek tudják megadni, az ő örömök, vidámságuk mindenért kárpótolni tud. A patetikus hangulat, mely a karácsonyt belengi, elfeledteti velünk a mosolyt, hívta fel a figyelmet a tisztelendő atya az éjféli szentmisére összegyűlt közösség számára. Pedig van okunk örülni, hiszen a karácsony a Megváltó születésének napja. Végignéztem az embereken, s az arcukon ott ült az, az érzés, melyet a vallási közösség nyújt számukra. A hit erkölcsi tartást, megnyugvást ad számukra, idős emberek, fiatalok, akik buzgón gyakorolják a hitüket, s otthonuk a templomuk. Nem vagyok vallásos, de jól esett egy kicsit kiszakadni a hétköznapi gondokból, s meghallgatni a prédikátor szavait a karácsonnyal, Jézussal kapcsolatban. Üdvözítőnek tartom azt a gondolatot, melyet Erdő Péter bíboros tűzött ki célul jövő évre: meg kell újítani, erősíteni az emberek hitéletét. Ahhoz, hogy a létünk értelmével boldogulni tudjunk, szükség van a hitre, hinni önmagunkban, hinni az életünk, a küzdelmeink értelmében, evilági feladatunkban, az emberekben, a békében, a jóságban, a szeretet erejében.
A következő megdöbbentő élmény vasárnap délelőtt ért. Dolgoztam, kívánságműsort vezettem, s a hívók felvillantottak előttem egy szomorú társadalmi jelenséget. A nem reprezentatív felmérésből azt a következtetést vontam le, hogy sokan alkoholba fojtják érzéseiket, melyet az ünnep szült bennük. Enyhén ittas állapotban lévő férfiak telefonálgattak, érződött, hogy egyedül vannak, s a hangom, a zenék jelentették számukra a kapaszkodást.
Ügyeletben lévő orvos barátom is szomorú esetről számolt be, egy fiatalasszony épp karácsonyeste döntött úgy, hogy értelmetlen az élete, s tömérdek gyógyszert szedett be. Szerencsére sikerült megmenteni. Talán ő is képes lesz majd e eseményt második születéseként értelmezni.
Amerikában lévő barátnőm is beszámolt élményeiről. Ott már hálaadás után felállítják a karácsonyfát, s nem sokkal az ünnep után le is szedik, nem várják meg a vízkeresztet. Minden ház fel van díszítve, némelyik már giccses, némelyik bizarr (ufós), de van normális is. Ott nem a Jézuska hozza az ajándékot, hanem a Télapó december 25-én reggel. 26-a már nem ünnep, csak akkor, ha a 25-e hétvégére esik, mint most. Ezért lesz január 2-a is munkaszüneti nap, mert elseje vasárnap. S a következő megdöbbentő dolog az idei karácsonyon, ahogy barátnőm írja Amerikában december 26-a boxing day, vagyis ekkor viszik vissza az üzletbe az ajándékokat, amiből több van, vagy nem tetszik. Az üzletekben már adnak olyan számlát, amin nincs rajta az ajándék ára, de vissza lehet vele cserélni a nem tetsző meglepetést! Ez Amerika, kérem!
Szerintem nálunk is egyre nagyobb számban fordul elő az ajándékok visszavitele, s lehet, hogy egyszer nálunk is bevezetésre kerül a naptárba a boxing day, vagyis a nagy visszacserélő nap...
Ezek az impulzusok értek az idei karácsonyon, ja, s persze, az ember teremtő gondolata is megmutatta erejét. A héten, kedden a gyomorbántalmakról írtam, hát persze, hogy sikerült egy jó kis nyomorrontást összeszednem a mohóságom miatt. Most már jobban meggondolom, hogy miről írok majd J
