Még el sem kezdték a családi ház átépítését, az, hogy a fürdőszobába milyen csempe került, eldöntött volt: a tengerszín lapok lenyűgözték a háziasszonyt, olyannyira, hogy még a csempe nem éppen mérsékelt ára sem riasztotta el a választástól. De nem csak pénzügyi oka volt annak, hogy a kék többféle tónusát is megjelenítő burkolat nem minden felületen jelenik meg. A háziak úgy érezték, túl erőteljes lenne a hatás, így a kékséget - némileg mélyebb tónusban - mozaiklapok is képviselik, s az összhatást a fáradtfehérhez közelítő bézs fali csempe és a hasonló árnyalatú padlólapok könnyítik.
A különleges kék szín
nemcsak a kompozíció megalkotásába, hanem a fuga kiválasztásába is beleszólt. A kék-fehér összeállításhoz kézenfekvőnek tűnt a hagyományos fehér fuga, ami jól is mutatott, ám a csempe vágott
élei miatt végül is lemondtak róla. Így esett a választás a barna fugázóra, ami bizarr ötletnek tűnik, ám a látvány igazolja a döntést mind a tengerszín lapok, mind a mozaikfelületek esetében. Egy fürdőszobánál persze hiába nagyon fontos szempont a funkcionalitás, legalább annyira lényeges, hogy használója, használói jól érezzék magukat itt, hiszen akár az egész nap hangulatát meghatározhatja ez az érzés. Ez a megfontolás vezette a ház lakóit - közülük is elsősorban a ház asszonyát -, hogy a helyiség mennyezetét is különlegesre formálják. Templomfestésben jártas szakembereket kértek fel arra, hogy egy űrteleszkóppal készült fotó alapján az éjszakai égbolt képe boruljon a fürdőt használók fölé. A döntés nem bizonyult elhamarkodottnak, a különleges atmoszféra máig örömmel tölti el a ház lakóit.
Kádat és zuhanyt
is akartak a fürdőbe, és meg is valósították ezt az elképzelést, hozzáigazítva a helyiség adottságaihoz, amelyek miatt le is mondtak egy-két korábban kedves ötletről. Ezek közé tartozott például, hogy épített polcok kerüljenek ide, de ehhez nem volt elegendő a hely. A kád helyét is a tér jelölte ki - a bejárattal szemközti hosszú falra került -, mint ahogyan a formáját is: ahhoz, hogy kellően nagy legyen, sarokkádat kellett beépíteni. A Ravak kádhoz azonban nem vásároltak palástot, az oldalát mozaikkal borították, az apró lapok szépen követik a fürdőalkalmatosság íves vonalát. A kád lábánál lévő sarokba került a zuhanykabin. Mivel amúgy is épített fülkét terveztek, nem okozott gondot, hogy az alapterület nem tipikus, se nem négyzet, se nem háromszög, a lényeg az, hogy a tusoló kellően tágas. A padozatát és a küszöböt a kád palástját adó sokszínű kék mozaik borítja, a falat ugyanaz a normál bézs csempe, mint ami a fürdő más részeiben is megjelenik. A fürdőt üvegajtó védi a kifröccsenő víz ellen.
A kerekded falra szerelt mosdót
és a fölötte lévő tükröt a tengerszín csempe emeli ki a környezetből, ugyanígy a káddal szembeni falra került Alföldi vécét és bidét. Ugyanezek a különleges árnyalatú lapok fedik a tusoló és a kád közötti fal külső, kád felé eső oldalát. A burkolat dinamikájához nemcsak a különböző színek, hanem az eltérő méretek is hozzájárulnak: az apró mozaikok mellett a középkék csempék akár nagynak is tűnhetnének, ha a világos lapok nem lennének négyszer akkorák. A mozgalmasságot erősítik az ugyancsak nagyméretű padlólapok, amelyeket diagonálban raktak le. A helyiség kényelmét szolgálják a fa fürdőszobabútorok, az ülőalkalmatosságként és tárolóhelyként is szolgáló darab, valamint az épített polcokat pótolni hivatott „kétszintes" padka.
Fotó: Fényes Gábor
A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2010/3. számában jelent meg.
