Először is a kapitány okozott "csalódást". A kegyetlenül kalózos és ijesztgetős feelingbe nem a kőkemény rockert hozta, hanem a "csupaszív" kenyérre kenhetőt. Kiderült, hogy kitűnően főz, figyelmes vendéglátó, gyönyörű otthona, sok könyve és még érző szíve is van. Ráadásul kendő nélkül és tömény tetkókkal is jó fej...
Meglepődtünk, hogy a társaság két nője - egyébként férfi. Bajusszal és szakállal, nadrágban és kalapban valósággal tovatűnt a nőiességük. Nem csak a gyilkosan erős "well come drinket" hajtották be határozottan, hanem Tamara még a hős szerelmest játszó Zana bácsit is - el. Ettől kissé besértődve az öreg nőcsábász újra hangos "tréfamesterré"változott.
A kalózgazda azonban most nem adta ki a hajó, - és a társaság irányítását a kezéből. Az eddig néma leventét játszó Tomi gyereket is beavatta a májsütés rejtelmeibe, és egy közös zenélésbe, - vendéggitárosként.
Megfordult a világ tegnap. A kincsesláda felnyitása után mindenki önfeledten farsangost játszott, de főképp a két legidősebb. Hirtelen gyerekekké váltak. Csak erotikus mozdulataik és pikáns beszólásaik következtettek arra, hogy valaha túléltek ők is egy éretten komoly felnőttkorszakot.
A vacsora alatt csak a két fiatal "T" betűsre nem kellett rászólni; illedelmesen és jól nevelten szórakozták végig az estét. Ám egy eltévedt pillanatban a néma döbbenet torzította el arcukat: a mivé leszünk, ha mi is megöregszünk gondolattól...
Eközben az arany középúton haladó házigazda egy remek játszóházat, egy finom vacsorát és egy megható bluest varázsolt a kis házi színpadra.
A Szaszából ezen az estén Zsolt lett...
