Siurana Barcelonától két órás autóútra, 150 km-re fekszik. A környék nem csak Spanyolországban, de világszerte híres.
Ez a vidék Katalónia talán legjobb borait rejti, és minden kontinensről vonzza a vándorokat, leginkább a hegymászó közösségből. Hatalmas szikláinak megmászása a világ legjobbjainak is kihívás. Mi is kedves mászó barátaink invitálására utaztunk ide, de a száz méteres magasságokban lógó ismerősöket csak távolról figyeltük. Minket jobban vonzottak Siurana macskaköves utcái, ahol képzeletben megelevenedett a település több ezer éves, regényes múltja.
A kis városba vörös sziklákon és zöld völgyeken át, egy örökkévalóságnak tűnő szerpentinen vezet az út. Siurana apró, néhány szűk utcából, várromból és egy román stílusú kis templomból áll – mindez 730 méterrel a tengerszint felett. Történelmi jelentősége szimbolikus, ezen a tájon élt az utolsó muszlim közösség, mielőtt a 12. században a keresztények Siuranát is elfoglalták. A mór ellenállásról azóta is legendák keringenek.
Úgy tudjuk, hogy a keresztények éveken át próbálkoztak a hódítással, ám a meredek sziklafalak miatt sokáig bevehetetlennek tűnt a siuranai vár. Végül egy áruló, jutalomért cserébe vezette be a hódítókat egy titkos alagúton át a vár belső udvarába. Abdelazia, a mór királynő, amikor hírét vette, hogy betört az ellenség, úgy döntött, semmiképp sem lesz a foglyuk. Lovával leugratott a sziklafalról, az állat patáinak nyoma örökre belevésődött a sziklába.
Az elszigetelt település a következő századokban királyi feleségek lakja volt, de használták börtönként is. Stratégiai szerepe volt a spanyol ellenállási mozgalmak során. A katalán polgárháborúban lázadók menedékhelye, a szabadságharc alatt gerillák bázisa, Franco korában ellenállók mentsvára volt.
A 20. század második felére rehabilitálták, Katalónia kihagyhatatlan turista célpontjává vált. Egy aszteroidát is elneveztek róla, a Naprendszer 209540 számú kisbolygóját 2010 óta Siurananak hívják.
Siuranába nem elég egyszer elmenni – a természeti környezet lélegzetelállító, a városka utcáit járva a történelem fuvallatát érezni. A vadregényes táj magával ragadott. Úgy éreztem, hogy ide akár hónapokra is elvonulnék. Elolvasnám az összes könyvet, amit félretettem, meghallgatnám az összes zenét, amire eddig nem volt időm, újra gyakorolnék a zongorán, de lehet, hogy a rég tervezett festésbe is belefognék végre.
