Az „aranyos" Rita, a lovászlány volt a tettes, aki így várta vendégeit tanyájára. Miután felhajtották a póniló felszolgálta „bátorságot", azonnal nyeregbe is pattantak.
Márti rutinosan, a „szőke szikla" hősiesen, az Inti gyerek meg parásan, halálfélelemben.(Potyogott is a lócitrom...) Koncz Gábor meg eleve „úgy" maradt, hiszen ő amúgy is lóra termett.
A társaság a lovas próbától annyira megzavarodott, hogy az asztalnál a saját fejére ült. Persze erről is a háziasszony tehet, aki arcképes párnákkal oldotta meg az ülésrendet. Amíg ennek mindenki örült, bajnoknőnk lófarkot kötött és sárga répalevest tálalt. Ezt fő fogásként még durván megtetézte gombás lazagnával. Vega volt a világnak!
Ezek után csoda, hogy kétségbeesetten mindenki a szerencséjét kereste a széna-szalmakazalban...? Kálmán sikeresen bundázott, a többiek meg egy kupacban hányták szét a rejtekhelyet.
A heves, ám sikeres kutatás után megérdemelten „abrakolhatták" a desszertet - lusta asszony módra. Koncz Gábor jól lakottan (?) csak mélyen sóhajtozott: „Szeretnék én ló lenni Ritánál..."!
Kőbán Rita egy kicsit „lóvá tette" vendégeit tegnap este, de ezt senki se bánta... 
