Bontogatom a héten szorgalmasan az elektronikus leveleket. Természetesen annak rendje és módja szerint minden második megy a szemetesbe.
Aztán az egyiket csak kihalászom a kukából. Érdekesnek tűnik.
Egy fiatal hölgy meglepő közvetlenséggel ecseteli nekem, hogy ők nyitott kapcsolatban élnek a férjével, ami annyit jelent, hogy ha bármelyikük megkíván valaki mást, akkor a másik tudtával és beleegyezésével kapcsolatot létesíthet vele. Persze szigorúan csak testi kapcsolatról lehet szó.
Nocsak, ez érdekes- de vajon én hogy kerülök a történetbe?
Alkalmi levelezőtársam nem bonyolódik barokkos okfejtésekbe, rögvest a lényegre tér: szívesen kölcsönadná a férjét! Mármint a testét, mert az ugyebár fantasztikus. A részletek ecsetelésétől tekintsen el kérem , a kedves Olvasó!
Elolvasom még egyszer, meg még egyszer...de kétség se férhet hozzá, az ajánlat nekem szól.
Irulok-pirulok a monitor előtt, s bár nem vagyok szégyellős fajta, a kérdésre, hogy mit szeretnék, csak egy válaszkérdés jut hirtelenjében az eszembe: már megint, miért nálam landolnak mások intim kóborlevelei?
De mi a francot érdekel most ez az egész?
Máskor is kaptam már véletlen meghívót a kormány megdöntésére szóló imahétre, piramisjáték megszervezésére és potencianövelő csodaszerek bemutatójára, de egy gombnyomással máris a süllyesztőbe kerültek.
Ez a téma viszont, mindenféle nyitottságom ellenére is, meghaladja az értelmemet.
Mert nem fogja fel az a szűk agyam, hogy minek kötelezem el magam egy kapcsolatban, ha aztán másoknál (is) keresem a testi örömöket.
És minek hajszolom az élvezetet másoknál, ha állítólag kötődök valakihez?
Vagy ez amolyan felebaráti szeretetből sarjadzó cselekedet, hogy ne csak én részesüljek a jóból?
Azért mégis csak érdekes, hogy a szépen csengő "nyitott kapcsolatban élünk"-szlogen mellé odakívánkozott a szigorú feltétel is: szerelemről szó sem lehet.
De hol is van itt a szerelem? Én ugyanis nem tudom beleilleszteni ezt az érzelmet ebbe a koordináta-rendszerbe. Valószínűleg, mert- ahogy egy kedves ismerősöm fogalmazott - nem vagyok 21. század- kompatibilis.
Igyekszem tehát -félig viccesen- tisztázni a helyzetet egy válaszlevélben, hogy tudniillik itt valami félreértésről van szó, és én nem szeretem az ilyen férjkölcsönzős dolgokat, de a hölgy kitartó. Vagy nem tudja értelmezni a mondandómat.
Mert hamarosan jön a válasz, hogy biztosan félreértettem; nekem semmi dolgom, csak az ő férje képezi ugyanis adásvétel tárgyát.
Feladom, és ezúttal egyértelműbben fejezem ki magam, hogy rossz helyre küldte a levelét.
De este azért csak kikívánkozik belőlem, és megkérdezem az uram:" Te, ugye véletlenül sem hirdettél meg mostanában?"
