Bontogatom a héten szorgalmasan az elektronikus leveleket. Természetesen annak rendje és módja szerint minden második megy a szemetesbe.

Aztán az egyiket csak kihalászom a kukából. Érdekesnek tűnik.

Egy fiatal hölgy meglepő közvetlenséggel ecseteli nekem, hogy ők nyitott kapcsolatban élnek a férjével, ami annyit jelent, hogy ha bármelyikük megkíván valaki mást, akkor a másik tudtával és beleegyezésével kapcsolatot létesíthet vele. Persze szigorúan csak testi kapcsolatról lehet szó.

Nocsak, ez érdekes- de vajon én hogy kerülök a történetbe?

Alkalmi levelezőtársam nem bonyolódik barokkos okfejtésekbe, rögvest a lényegre tér: szívesen kölcsönadná a férjét! Mármint a testét, mert az ugyebár fantasztikus. A részletek ecsetelésétől tekintsen el kérem , a kedves Olvasó!

Elolvasom még egyszer, meg még egyszer...de kétség se férhet hozzá, az ajánlat nekem szól.

Irulok-pirulok a monitor előtt, s bár nem vagyok szégyellős fajta, a kérdésre, hogy mit szeretnék, csak egy válaszkérdés jut hirtelenjében az eszembe: már megint, miért nálam landolnak mások intim kóborlevelei?

De mi a francot érdekel most ez az egész?

Máskor is kaptam már véletlen meghívót a kormány megdöntésére szóló imahétre, piramisjáték megszervezésére és potencianövelő csodaszerek bemutatójára, de egy gombnyomással máris a süllyesztőbe kerültek.

Ez a téma viszont, mindenféle nyitottságom ellenére is, meghaladja az értelmemet.

Mert nem fogja fel az a szűk agyam, hogy minek kötelezem el magam egy kapcsolatban, ha aztán másoknál (is) keresem a testi örömöket.

És minek hajszolom az élvezetet másoknál, ha állítólag kötődök valakihez?

Vagy ez amolyan felebaráti szeretetből sarjadzó cselekedet, hogy ne csak én részesüljek a jóból?

Azért mégis csak érdekes, hogy a szépen csengő "nyitott kapcsolatban élünk"-szlogen mellé odakívánkozott a szigorú feltétel is: szerelemről szó sem lehet.

De hol is van itt a szerelem? Én ugyanis nem tudom beleilleszteni ezt az  érzelmet ebbe a  koordináta-rendszerbe. Valószínűleg, mert- ahogy egy kedves ismerősöm fogalmazott - nem vagyok 21. század- kompatibilis.

Igyekszem tehát -félig viccesen- tisztázni a helyzetet egy válaszlevélben, hogy tudniillik itt valami félreértésről van szó, és én nem szeretem az ilyen férjkölcsönzős dolgokat, de a hölgy kitartó. Vagy nem tudja értelmezni a mondandómat.

Mert hamarosan jön a válasz, hogy biztosan félreértettem; nekem semmi dolgom, csak az ő férje képezi ugyanis adásvétel tárgyát.

Feladom, és ezúttal egyértelműbben fejezem ki magam, hogy rossz helyre küldte a levelét.

De este azért csak kikívánkozik belőlem, és megkérdezem az uram:" Te, ugye véletlenül sem hirdettél meg mostanában?"