A pénteki nap még viszonylagos nyugalomban telt, mert csak egy dzsungel és egy szavanna harcosért kellett smst és távkapcsolót nyomogatni.
Az Argentínában küzdő Natasa kínlódását végre a nézők sem bírták tovább, ezért hazaküldték edzeni. (Ezzel mindenki jobban járt!) Ám az afrikai "csapat lelkére" Lakatos Márkra miért szavaztak olyan kevesen, az számomra rejtély maradt. Talán a dizájnos sapkája nem illett a vízilovak közé? Más, mint a többiek, ez tény: emberibb. De ha úgy veszük megmenekült, mert belőle már biztosan nem lesz krokodilvacsora...
A szombati nap azonban maga volt a rémálom!
Pontosan 960 forintomba és egy ízületi gyulladásomba került. Kezdtem a dzsungelharcosokkal, és mivel nem Tóth Gabira szavaztam, végre ő is hazasírhatta magát. Most már csak szegény Keleti Andit sajnálom (vagy inkább irigylem?), hogyan fog megbirkózni ennyi férfival. És itt van a nézők óriási felelőssége: ha nem akarjuk, hogy egyszerre 4 férfi hulljon ki az éhhalál vagy a lelki problémák miatt, még egy ideig bent kell tartanunk az egyetlen hős amazont! (A vasárnap este ugyanis Kinter Oszkár verbális nyilaitól is megszabadult a vadon...)
Hogy túléljem az első szombati megrázkódtatást, gyorsan átkattantam legifjabb "Megasztárjainkra". Itt kétszer kellett a nagy izgalmak közepette sms-el szavaznom, hogy megmentsem a balatoni fiút. A zsűri azonban nem volt ennyire könyörületes, és Szecsődi Karcsit remek szereplése ellenére is "kiszavazta".
Így aztán elég sokszínű lett a fél tucatra redukálódott énekes csapat. Most már csak az a kérdés, hogy a győztes majd tud-e szépen, magyarul énekelni...?
Tóth Lüszi miatt későn kaptam el a "Szombat esti láz"-at, éppen Iringó és Stohl "Buci" fergeteges produkciójának második felére értem oda. Aztán még a "Kontroll" miatt elnyomtam a negyedik sms-t a sármos és egyre inkább géppuskalábúvá fejlődő kedvencemre, akit végre végigkísérhettem teljes terjedelmében... A napi aktuális kieső, a kardnyeléstől lemerevedett "Beja asszony" lett, akit a zsűri egyik jeles férfitagja vígaszul a cirkuszi porond királynőjének kiáltott ki.(Győzike örülhet, hogy a sok kalandozás után végre együtt a család, és lesz rendes ebéd az asztalon...)
Szóval: sírtam, bosszankodtam és költekeztem ezen a hétvégén, talán több száz (vagy ezer) nézővel együtt.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy mi alapján szavaznak a többiek. Emberi értékek? Teljesítmény? Korábbi emlékek? Vagy nemzeti(ségi) hovatartozás, esetleg családi nyomás hatására?
Néha az az érzésem, nem figyelünk a gombokra (sem) sms-ezés közben... Időnként végzetesen félrenyomunk...!
