Jött persze a korszakalkotó ötlet: adjunk rá leszoktató pelenkát. Persze ez is eldobható.

Meg hogy bezzeg a mi időnkben: a jó öreg tetrapelenka olyan teher volt hátsó felünknek, hogy örültünk, ha végre ledobhattuk őket.

Az öko-anyukák ilyenkor persze könnyebb helyzetben vannak. Ők ugyanis nem használnak egyszer használatos, eldobható pelenkát (így a leszoktatás terén is előnyük van), hiszen annak környezetszennyező hatása mellett ( egy gyerek 1 tonnányi mennyiséget termel) egészségkárosító hatásáról is jelentek meg tanulmányok.

És az sem mellékes, hogy nagyjából száz év a lebomlási idejük, amellett, hogy a szeméttelepre kikerülő széklet számtalan fertőzés forrása lehet.

Modern kor ide vagy oda, vannak,akik a textilpelenka elkötelezett hívei továbbra is: egy ilyen pelenka legalább két gyereket  kiszolgál, s a mosási-vasalási költségek még így is olcsóbbak,mint az eldobható pelenkák esetében.

S ha most a mosás károsító hatásának ellenérvébe kapaszkodnánk, gyorsan tegyük hozzá, hogy ezt is környezetbaráttá lehet tenni: ha  fertőtlenítéshez ecetet, a mosáshoz pedig mosószódát használunk

Ha ódzkodunk a textilpelenkától, választhatjuk a mosható nadrágpelenkát is, amelyet szintén egy mozdulattal felhúzhatunk csemeténkre: remek nedvszívó,de nem ad olyan mértékű komfort érzetet, mint az eldobható változat. Így leszokással sem lesz annyi gond.

És persze abszolút környezettudatosak a komposztálható öko-pelenka mellett teszik le voksukat.

A komposztálás tulajdonképp a természetbe való visszaforgatás egy lehetséges módja: a felhasználásra már alkalmatlan, de biológiailag lebomló anyagok humusszá alakulnak, s kiváló termőföld javítók.

Ez persze koránt sem ilyen egyszerű, hiszen ehhez a pelenka valamennyi összetevőjének környezetbarátnak és gyorsan lebomlónak kell(ene) lennie. A kísérletek tehát folynak ezügyben.

S ki tudja, lehet, hogy a következő gyerkőcnél már mi is a házi komposztáló bugyraiban süllyesztjük el a pelusokat.