A Financial Times a koronavírus járvány alatt készített egy terjedelmes anyagot Marie Kondoról, a magyarul „Rend a lelke mindennek” című könyv szerzőjéről.
Az apropó mi más is lehetett volna, mint maga a járvány, hiszen a kényszerű otthonmaradás bizonyos értelemben önként kínálja fel annak a lehetőségét, hogy lakásunkkal a szokásosnál jóval többet törődjünk, foglalkozzunk.
Marie Kondo szerint ez most épp a megfelelő idő arra, hogy a saját magáról elnevezett módszert, a KonMari-t kipróbáljuk otthonainkban. Ennek lényege, hogy ne szobáról, szobára járva rakjunk rendet a lakásunkban, mert azzal csak a korábbi káoszt állandósítjuk. Bár a takarítással megspékelve sokkal tisztább viszonyok alakulhatnak ki, inkább próbáljuk meg a tárgyainkat valamiképp rendszerezni, kategorizálni (könyvek, piperecikkek, emléktárgyak) és ennek figyelembevételével rendezzük el otthonainkat, miközben próbáljunk megszabadulni azoktól a dolgoktól, melyek már egyáltalán nem okoznak nekünk örömet.
Ha most úgy érzed, hogy el akarod rendezni a lakásodat, akkor annak éppen itt is van az ideje – mondja Marie Kondo, utalva a koronavírus járvány okozta kényszerű otthonmaradásra.
Marie Kondo 2011-ben került igazán reflektorfénybe, amikor is megjelent magyarul Rend a lelke mindennek című könyve, melyben azokat a varázslatos japán módszereket tárja elénk, mellyel talán örökre száműzhetjük a rendetlenséget otthonunkból. Tavaly pedig már egy televíziós show-ban tűnt fel, a Netflix egyik műsorában, a Tidying Up With Marie Kondo-val.
Rendrakási, otthonteremtési módszere a japán shinto spiritizmusban gyökerezik. A lényege talán abban foglalható össze, hogy azokat a tárgyakat találjuk meg, és azokkal is vegyük körbe magunkat, melyek valóban örömet szereznek jelenlétünkkel számunkra; ez nem csupán egy minimalista belsőépítészeti megközelítés, hanem egyfajta meditációs módszer.
A japán rendrakó guru legújabb könyvében – talán nem is annyira meglepő módon – a munka kérdését helyezte fókuszba. A Joy at Work-ben - amit talán a munka öröme címmel fordíthatunk magyarra, és társszerzője volt Scott Sonenshein szervezet-pszichológus, a Rice Egyetem professzora – azt a boncolgatja Marie, hogyan is lehet rendet teremteni a munkánkban, a karrierünkben, az életünkben. A válasz: rakj rendet ott is, úgy, ahogy az otthonodban tetted.
Kezdd egészen kis lépésekkel - mondja Kondo, már a közvetlen környezet rendbetétele, kitakarítása is nagyon sokat segíthet.
Ugyanakkor ez nem csak fizikai értelemben fontos, hiszen nem csupán az aktuálisan használt munkaterületünket kell rendbe hozni, kitakarítani, de arra is szükség van, hogy a számítógépünkben tárolt digitális adatokat optimálisan elrendezzük, de meghatározzuk azokat a prioritásokat is, melyek a munkánkkal összefüggésbe hozhatók, és bár a végére hagytuk, talán mégis a legfontosabb, hogy ráleljünk arra, és pontosan meghatározzuk, hogy milyen örömforrás is rejtekezik a munkánkban.
Persze ez a járványveszéllyel sújtott időszak pont egy szerencsétlen periódus, ahhoz mindenképpen, hogy az embereket arra kérjük, találják meg az örömet saját munkájukban. Sokan vesztik el munkájukat a globális gazdaság befékeződése miatt, sokan pedig egészségük kockáztatásával vállalnak munkát most a járványveszély idején is.
Sonenshein professzor, a könyv társszerzője pedig sorolja az aktuális nehézségeket: az emberek megpróbálják elvégezni a munkájukat tisztességgel, amikor nem is ismerik a jövőt, ráadásul ötvözik a munkát az otthoni gyerekneveléssel, ami kifejezettem embert próbáló feladat.
A professzor ugyanakkor rámutat arra is, hogy az ilyen történelmi fordulópontok, egyfajta tisztázó pillanatok is lehetnek az emberek életében.
A válságok idején az emberek elkezdenek gondolkodni mélyebben is a saját életükről, és például olyan alapvető kérdéseket tehetnek fel maguknak, mint, hogy mit is akarnak kezdeni az életükkel, miért választották azt a munkát, amit aktuálisan végeznek. Ideje megkérdezni magunktól, hogy a munka örömet jelent-e számunkra. Az emberek sok olyan foglalatosságot hagynak el ilyenkor, amelyekkel csak feleslegesen terhelik meg az idejüket, és sok esetben ilyenkor döbbennek csak rá, hogy valójában mire is szánta őket a sors.
