Ha szerencséd van, jó helyre pottyansz.
Ideális esetben kapsz egy apát, és egy anyát... aztán jönnek a többiek: a nagyik, a testvérek és a rokonok.
Hirtelen egy szép, nagy családi kör közepén találod magad.
A sokszereplős "körszínházban" lehetsz bármi: kópé kis gyerekszereplő, majd szerető és gondoskodó apa/anya, hűséges férj/feleség, önzetlen, vagy éppen gonosz testvér, áskálódó vagy segítőkész anyós/após, vagy csak egyszerűen egy kedves rokon.
Eljátszhatod a tragikus hőst, a nagy álmokat megvalósító család szemefényét, de a família szégyenletes fekete bárányát is...
Megállhatod a helyed elhagyott asszonyként, megcsalt férjként, elvált szülők gyerekeként... de el is veszhetsz a leosztott szerepekben. Akár örökre.
Ám bármilyen rövid epizód szerep is jut, menthetetlenül a családfára kerülsz. No meg a fényképalbumba vagy a falra...
Azért jó egy ilyen kis közösségben lenni.
Akkor is, ha nem mindig harmonikus, akkor is, ha nem mindig boldog és kiegyensúlyozott. Mert valamit biztosan kapsz tőle, valamit mindig tanulsz belőle.
Azt mondod, veszélyben van?
Megváltozott a modell? Elkorcsosult az eredeti minta?
Már nem az "apa mosdik, anya főz" a trend? Már nem a "családi kör"-ről, hanem inkább a "családi kór"-ról beszélünk?
Talán igazad van.
De én hiszem, hogy a "hagyományos" minta még mindig népszerű. Még menthető és összetartható.
Ezen a héten mindent megteszünk ezért! Tarts velünk!
