Azért biztos, ami biztos alapon, Bódiék magukra szavaztak, hátha éppen ezen múlik majd a győzelem. Meg különben is, ha már kibírtak Afrikában egy hónapot, ez a minimum...Ráadásul még erős Lacibá is tett rájuk egy amulettet, merthogy "Ő mögöttük ugye, van egy olyan réteg..." (amivel úgy gondolta semmi esélye szembe szállni?) Vagy abban reménykedett, hogy ezzel a gesztussal még "alkövet" is lehet majd...?
Gáborunk viszont úgy döntött, hogy ha eddig nem is, de most tesz egyet Kozsóra...Mégis csak ő tud egy kicsit angolul, no meg rajta látszik is valami őrült elhivatottság a képviseletre. És persze a szeretet is csak úgy sugárzik belőle mindenfelé...
A szamuráj is osztotta az előző véleményt, így nem meglepő módon, ösztönösen magára rakott. Őszintén bevallotta, hogy ő Afrikát bizony nagyon megkedvelte, és amióta itt van, azt is értékeli, amije nincs. Nyomatékul még egy hazavezető indulót is írt. Még jó, hogy a busmanok nem hallották!
Mi azonban igen, ahogy afrikai földön az utolsó szavakat hőseink elsuttogták.
Fekete Laci szerint csodálatos volt ez az egy hónap, bár néha szenvedtek és kínlódtak eleget; Bódi Guszti (is) egy csodálatos országnak(?) nevezte egész Afrikát; Kozsó önismeretet és toleranciát tanult; Kucsera Gábornak pedig az tetszett, hogy a szegénység ellenére is jókedvűek és boldogok az emberek...(No, ezt vajon hogy csinálják...?)
Az afrikai élményeket talán Lacibá fejezte ki a legbölcsebben és a legtömörebben: "Ezt nem lehet egy állatkerthez hasonlítani!" Feltehetően a gyönyörű Afrikára gondolt, és nem a valóság showra, amelynek vasárnap végre véget vetünk!
És hogy ki lesz a követünk? Hát, négyük közül valaki.... Sajnos.
