Szép lassan - vagy inkább nagyon is gyorsan - még a megrögzött fotó-arisztokraták is, akik utolsó vérükig esküdtek az ezüstalapú fotográfiára, digitális masinát vásárolnak. Egy biztos, fényképekre szükség van, mert manapság, amiről nincs fénykép, az olyan, mintha meg sem történt volna. Mosolygó menyasszonyok, örömanyák, örömkönnyek, pocak, gyerek, keresztelő... a családi fotóalbum egyre csak bővül, és előbb-utóbb senkit nem érdekel, hogy a fiók mélyén filmtekercsek vagy lézerlemezek lapulnak majd.
Analóg vagy digitális? Tizenöt-húsz évvel ezelőtt, amikor kezdtek teret hódítani az automatikus fényképezőgépek, a gyártók úgy gondolták: a képkészítőnek csak a képkomponálással kell foglalkoznia, minden egyebet megtesz helyette a gép. Mi pedig, hogy az amúgy rendkívül gyorsan okosodó szerkezetek dolgát némiképp megkönnyítsük, kis virágocska, futó alak, hegyek és pont-pont-vesszőcske arc kiválasztásával járulhattunk hozzá a remélt sikerhez. Csakhogy ma, ha egy korszerű gép beállítási lehetőségeit szimbólumokkal akarnánk elérni, minimum kódfejtői szakképesítésre lenne szükségünk. Óriási könnyebbséget ígérnekminden fényképezőnek a digitális készülékek. Gondoljunk például az egyes számú hibaforrásra, a filmbefűzésre. Ettől a kínos részfeladattól egy digitális gép végérvényesen megszabadít. Azt a nem elhanyagolható, ám lassan mindenki által tudott körülményt most kivételesen hagyjuk figyelmen kívül, hogy minden exponálás után kontrollálhatjuk: reményeink szerint alakul-e az optikai leképezés.
Nézzük inkább a mérleg másik serpenyőjét! Előfordulhat, hogy egy ilyen géphez tartozó használati utasítás vastagabb, mint maga a gép. Hozzáértő kütyümániások is estéken át lapozgathatják az útmutatót, mire új masinájuk engedelmes kezes bárányként viselkedik; azokról pedig ne is beszéljünk, akik a számítógépes szakzsargon hallatán úgy érzik magukat, mint ha egy idegen földrészre kerültek volna. Itt kell szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy a gyermekről készítendő briliáns fotókhoz hosszú tanuláson keresztül vezet az út.
Akik kevesebbel is beérik, mint a tökéletes, azoknak sem árt, ha tisztában vannak egy-két alapdologgal, mielőtt kiválasztják a számukra megfelelő fényképezőgépet.
Vásárlási szótárunkelső helyén a megapixel áll. Ez az a varázsszó, ami a legtöbb digitális gépet felruházza az eladhatóság tulajdonságával. Nem mellékes persze, hogy milyen egész szám és tizedesérték áll előtte. Ha 2,5 vagy több, megnyugodhatunk: a képminőség már jobb lesz, mint megfelelő; ha netán 4, az már a "legvájtszeműbbeket" is kielégíti majd. A manapság kínált kamerák többsége már ezen értékek között mozog, tehát ebből a szempontból nem lesz túl nehéz dolgunk.
Ez az adat tényleg kulcsfontosságú, de nem szabad azt a hibát elkövetnünk, hogy csak ez alapján döntünk.
Ezüstérmes varázsigénk az zoomszorzó. Ha e mellett túl magas számot látunk, okkal bizalmatlankodhatunk. Fontos, hogy csak az optikai zoom értékét tekintsük mérvadónak; ha ez nincs külön feltüntetve, az gyanús. Otthoni célokra - mind a képminőség, mind a használhatóság szempontjából - bőven elég, ha ez az érték 3-as vagy 4-es. Vigyáznunk kell, mert a sokszoros zoomérték kecsegtető, de általában képminőségromlás az ára.
A legárulkodóbb adataz ár lehet egy hozzá nem értő számára. Nem fogunk csalódni 140 ezer forint felett. Kiváló kamerákat lehet kapni 80-140 ezer forint között is, de a széles választék miatt talán itt a legnehezebb a választás. Ebben az árkategóriában a legjobb, ha a szimpátiánkra hagyatkozunk: könnyebben megbocsátjuk gépünk esetleges hiányosságait, ha legalább szeretjük. Sok ajánlattal találkozhatunk 70 ezer forint alatt is, de csodát ne várjunk, ezek általában kifutó alkatrészekből összeállított, gyengébb minőségű anyagokból készült fényképezőgépek. Természetesen ezek az árkategóriák a kompakt fényképezőgépekre vonatkoznak, tükörreflexes és cserélhető objektíves kamerák 300 ezer forint körüli árnál kezdődnek.
A nehezen döntők dolgát persze az is nehezíti, hogy nincs túl sok gondolkodási idő az új és újabb modellek megjelenése között. A gyerek meg egyre csak nő és nő...
Fényes Gábor
Nappali Háló Dolgozó Piac 2004/3