Különösen jótékonyan hat, ha saját otthonunk intim környezetében élvezhetjük. Szerencsére egyáltalán nem lehetetlen hazavinni a feszültség levezetésének legjobb ősi (gyógy)módját. 

A törökfürdő kultúrája úgy 1400 évvel ezelőtt alakult ki, amikor a törökök először találkoztak a római és bizánci fürdőkultúrával. A higiénés szokások keveredésével született meg a hammam - eredeti jelentése szerint a "meleget árasztó" -, amely kezdetben vallási és szociális szerepet egyaránt betöltő nyilvános hely volt. A kupolatetős, több helyiségből álló szentélybe nők és férfiak egyaránt járhattak, persze nem egyszerre. 

A hammam célja, csakúgy, mint a szaunáé, a test és a lélek megtisztítása. Amikor a helyiségben a gőz mennyisége meghaladja a bőr víztartalmának a mértékét, a bőrfelületen nedvesség keletkezik, és felmelegíti a testet. A gőz és a szabályozott hő együttes hatására a vér és a nyirok intenzívebben áramlik, hozzájárulva a toxikus anyagok oldódásához és a szervezetből való távozásához.

A gőzfürdőt bárki, bármilyen korban élvezheti. Tökéletes módja a vérnyomás szabályozásának, valamint terápiás és megelőző kezelése számos légúti megbetegedésnek.

A törökfürdő misztikus világát nehéz megteremteni otthon, ám magát a gőzfürdőt nem. Számos cég vállalja igazi mini törökfürdő építését, akár már meglévő fürdőszobákba is, a megszokott százszázalékos - a padlót, a padokat, a falakat és a mennyezet fedő - hideg-, leggyakrabban mozaikburkolattal. Emellett a hidromasszázskabinok között van olyan, amelyben van gőzfürdőfunkció, ezek ugyanazt a fizikai élményt kínálják, a látvány viszont tagadhatatlanul más. 

A gőzkabin formája és alapterülete tetszőleges lehet, ám a magassága ne haladja meg a 210-230 centimétert. Az ennél nagyobb belmagasság fizikailag kihasználhatatlan, ugyanakkor jelentősen megnöveli a kabin energiaszükségletét, mivel a gőz felfelé száll.

Ahhoz, hogy az állandó gőz miatt kialakuló pára ne csepegjen a fejünkre, a törökfürdők mennyezetét mindig ferdén vagy boltozatosan alakítják ki, és a padlóba legalább egy, esetleg több lefolyót építenek.

A törökfürdő építésekor nagyon lényeges a megfelelő szigetelés, amelyet a végső borítás - általában mozaikcsempe, márvány vagy gránit - előtt kell a kabin falára és mennyezetére rögzíteni. Fontos a speciális ajtó is, amely a levegőt beengedi, de nem ereszti ki a gőzt.

A gőzt a kabinba fecskendező befúvót a padlószinttől körülbelül 20 centiméterre, nyílásával lefelé kell beépíteni. Ehhez általában kapható egy tál is, amelybe illóolajat tölthetünk. 

Magát a gőzt termelő generátort

a helyiségen kívül kell elhelyezni. A működtetéséhez vízcsatlakozásra, csatornára, és elektromos áramra van szükség. A széles szaunakályha-kínálathoz hasonlóan a gőzgenerátorok piaca sem szűkös. Különböző modellek léteznek más és más méretben, teljesítménnyel.

Napjainkban a dizájn mindenhol fontos szerephez jut, a kontrollpanelek közül is kedvünkre válogathatunk. Szakértők azt tanácsolják, hogy ezeket az esetleg hőmérőt is tartalmazó szerkezeteket 160-170 centiméteres magasságba szereljük fel a falra. 

Hogyan törökfürdőzzünk? 

A törökfürdő élvezete nincs időhöz kötve, amikor csak kedvünk van, vagy éppen ráérünk - különösen, ha az otthonunkban erre lehetőségünk van -, érdemes rászánni az időt. Szakértők azonban azt mondják, a legjobb hatás eléréséhez nyugodt állapotban kell a helyiségbe lépni, ugyanis a gőz hője fokozza a kardiovaszkuláris rendszer működését. Mindenképpen kerülni kell a törökfürdőt, ha a gyomor nagyon üres, vagy épp ellenkezőleg, tele van, és nehéz ételek, valamint alkohol fogyasztása sem ajánlott gőzölés előtt.

Mielőtt a kabinba lépnénk, ajánlatos forró vízzel zuhanyozni. A meleg víz hatására a pórusok kitágulnak, az izmok ellazulnak. Ezután törölközzünk szárazra; a száraz test ugyanis előbb kezd izzadni. A lábak viszont legyenek melegek (ha nem, érdemes lábfürdőt venni a gőzfürdő előtt). A kabinban szabaduljunk meg minden korlátozástól. Leginkább meztelenül jó gőzölni, vagy kényelmesen becsavarva természetes anyagból készült törölközőbe vagy más textíliába.

Legalább nyolc percet maradjunk a gőzben kényelmes, ernyedt testtartásban - a törökfürdőben általában ülni vagy félig feküdni szokás -, de a bent töltött idő semmiképpen ne lépje túl a negyed órát. Ennyi idő alatt a hő átjárja a testet, és beindul az izzadás, a légzés lelassul, egyenletessé válik. Az élmény fokozásához lószőrkefével dörzsölhetjük a bőrünket, eltávolítva így a felső elhalt hámréteget, és fokozva a vérkeringést. A törökfürdő után - akárcsak a szaunázást követően - jóleső lehet egy hűvös zuhany vagy merülőfürdő. Ezután jöhet a következő menet, majd egy kis szunyókálás.

S.

Illusztráció: Förster Tamás, www.saintjohnproperties.co.uk, www.sea-cruise.net

A cikk a Konyha & Fürdő Piac magazin 2008. június-júliusi számában jelent meg.