S, mint mindig, ha női katonákról hallok, borsódzik a hátam, minden porcikám berzenkedik. Miért? - kérdem magamtól. A legjobban akkor döbbentem meg a női katonaságon, amikor több, mint 10 évvel ezelőtt először jártam Izraelben, és egy szimpatikus, kedves, "normális" üzletasszony büszkén mesélte, hogy 18 éves lánya másnap bevonul katonának --3 évre. Eszem megértette ugyan az érveit (kevesen vannak, mindenkinek védenie kell azt a kis országot, amit annyi kínnal szereztek meg maguknak az elődök, stb.) anyai szívem, és női ösztönöm azonban tiltakozott! Most a hír hallatán, újra eszembe jutott ez a történet, s még mindig libabőrös leszek.
"Maradi vagy!" - korholom magam, s idézek magamnak újra a közleményből: "az egyenlő bánásmód, és az átláható karrierlehetőség egyre több hölgy számára teszi vonzóvá, hogy katonának álljon."
De könyörgöm! - tiltakozom magamban újra - a XXI. században, Magyarországon még mindig ilyen rossz a nők helyzete? Bár tudom, hogy az 18% nem egy nagy létszám, de ez egy tendencia!
Mi ez? Menekülés egyes nők számára, éppen a nőiesség elöl? Vagy netán genetikailag olyan átalakuláson megy át a társadalom, hogy az őseink által belénk kódolt üzenetek a nőies nőkről (és a férfias férfiakról) szépen lassan eltűnik? Mert hiszen nem csupán a katonaság nyílt vállalásával tapasztalhatjuk a nők elférfiasodását!
"De azért a katonaság ma már más, mint akár 20-25 évvel ezelőtt volt!" - mond ellent ismét a másik énem.
Persze - mondom én - a hidegháborúnak már vége. De a katonai kiképzés kemény fizikai igénybevétel, és igen "meleg" háborúk vannak (s nincs rá garancia, hogy nem jön újabb), ahol a magyar hadseregnek is szerepet kell vállalnia, s abból a női katonák sem maradhatnak ki.
Semmi bajom azzal, hogy a nőknek is legyen hivatása, sőt fontos az önmegvalósítás. Éppen ilyen fontos az is, hogy a férfi - társként, férjként, apaként - felvállaljon korábban a nők privilégiumának tartott feladatokat otthon és a családban. De ha anya elmegy hónapokra katonáskodni a világ valamelyik sarkába, akkor apára marad minden? Hány olyan férfi van, aki ezt vállalja? Vagy csak a szingli létet örökre vállaló nők mennek katonának?
Szóval, kérem szépen, nehogy már megforduljon a Jing és Jang jegy! Mert azért arra a genetikai átalakulásra bizony sokat kellhet még várni, hogy a nőknek legyen spermájuk, és a férfiak szüljenek! S akkor mi lesz a társadalommal, amely ma még oly büszke (?) a női katonáira?
