A kést nem szabad úgy hagyni, hogy az éle felfelé nézzen, hisz az Isten és az angyalok megsérthetik magukat benne- állítja egy német babona.
Lokálpatrióta érzületemtől fűtve a szeptember nálam kényszeresen eggyé fonódott a szüreti banzájokkal: a vidám társasági hangulattal, a vödörbe potyogó fürtökkel, a prés hangjával, a friss must édeskés ízével.
Ha ősz, akkor szüret- s ha szőlő kerül a számba, akkor a lélek gyümölcsét ízlelgetem, a piros abroncsos hordókba pedig a lélek bora fészkeli be magát. Nemhiába tartja a hagyomány az első szőlő- és bortermelőnek Noét, sőt egy régi verselő még azt is tudni vélte, hogy
"Kánaánban a menyegzői bor/ az is magyar földben termett valamikor".
A jó bor a jó egészség letéteményese is, ezt már Szent Pál is hirdette, aki vízivás helyett inkább a mértékletes borfogyasztást javasolta a híveknek.
A jó magyar bor a régi gyógyszerkönyvekben is helyet kapott: fiatalító, vércsináló és jó kedélyt okozó hatásával- ebben különösen élenjárt a tokaji, amit a múlt században mint gyógybort tartottak számon.
"Szőlőből is lehet bort csinálni"- hallom ilyenkor egyre gyakrabban a ma már kesernyés mondást. De vajon meg tudjuk-e különböztetni a jó bort a hamistól? Különbséget tudunk-e tenni a valós szándék és a manipuláció között? Meg tudjuk-e különböztetni a szavakat a tettektől?
Ez a szeptember egy újabb pár hét lehetőség egyeseknek a manipulációra, a bor vizezésére, s az érzelmi prés beindítására. Stresszesek lettünk, folyik az ordítozás minden oldalon, megtelnek a fórumok gyalázkodással, emberi mivoltukból kivetkőzőkkel.
Pedig ez a szeptember is csak az emberöltőkkel ezelőtti üzenetet akarja halkan suttogni a nagy hangzavarban- lassíts, pihenj, gyűjtsd a tartalékaidat télre, hiszen a természet szívverése is lassabbá válik.
"Hűvös arany szél lobog..."- öltöztesd fel tested és lelked (és otthonod) a hűvösebb napok ellen: varázsold elő színes sáljaidat a szekrény mélyéről, kezdd el erősíteni immunrendszered, szüreteld el az utolsó gyümölcsöket (szőlő, sütőtök, szilva, körte, szeder), s fogadd el tőlük ajándékaikat. Igyekezz becsempészni belőlük a spájzba is az embert és lelket próbáló téli időszakra. Szeretettel ajánlom figyelmükbe mai cikkeinket, amelyekben ezekről a témákról olvashatnak!
Védd a tüdőt, hiszen a keleti orvoslás szerint ilyenkor ez a legsérülékenyebb szervünk, óvakodj a megfázástól; de ha beütött a baj, csütörtöki egészség rovatunkban igyekszünk egy kis segítséget nyújtani a lábadozáshoz!
"Ősz húrja zsong..."- a lélek húrjait is pengetné, ha hagynánk: csak egy pillanatra álljunk meg! A szomorúsággal vegyes lombhullás egyúttal a színek kavalkádja is; a hűvös szeleket néha meg-megállítják a meleg napsugarak, és saját elmúlásunknak is szimbóluma mindaz, ami a szemünk előtt zajlik.
Vajon a mi szüretünk milyen termést hoz? Van-e még a régi óborból, s lesz-e helye a lélek újborának?
Egy német babona szerint a kést nem szabad úgy hagyni, hogy az éle felfelé nézzen, hisz az Isten és az angyalok megsérthetik magukat benne. Javaslom, tegyük el mi is a szüreti késeket, ollókat, s ne bántsuk őket!
Így is tele van a világ szárnya szegett angyalokkal...
K.V.
