Fantázia és valóság

A gyerekek körülbelül iskolás korukig nem tudnak mit kezdeni az igazság fogalmával. Határtalan a fantáziájuk, a képzeletük és a valóság között nem tudnak rendesen különbséget tenni. Történeteket találnak ki, amiket ki is színeznek.

Bár emlékezőtehetségük jó, néha akadnak dolgok, amit elfelejtenek. Azokra a dolgokra figyelnek, amiket fontosnak tartanak. Lehet, hogy a dolgok sorrendjét is összekeverik, ilyenkor aztán a fantáziájuk segítségével teszik hihetővé a történetet. Valószínűleg nem is tudják, hogy nem az igazat mondják.

Ezeket a felnőtteknek nem szabad hazugságként kezelniük, hiszen a kicsik meg vannak győződve róla, hogy igazat mondanak.

Elismerés utáni vágy

Sok kicsi azért füllent, hogy dicséretet, elismerést kapjon, és észre sem veszi, amit állít, az lehetetlen. Ha azt mondja a társainak, kapott egy lovat, az adott pillanatban a figyelem középpontjába kerül, de aztán kiderül, hogy nem mondott igazat. A többiek hazudósnak nevezik, és ezután nem hisznek neki. 

Ezekben az esetekben a gyereknek valószínűleg nem túl nagy az önbizalma, a szülőnek ezt kell erősítenie.

A büntetéstől való félelem

A gyerekek rosszalkodnak. Eltörnek valamit, vagy elvesznek egy százast. Tettükért nem tudják vállalni a felelősséget, félnek a büntetéstől, úgyhogy inkább hazudnak.

Gyakran azt hiszik, tettük sokkal súlyosabb, mint amilyen valójában, ezért nem merik bevallani. A szülőnek ez kellemetlen, de ne értékeljük túl, és ne kerítsünk túl nagy feneket neki. Ilyenkor a gyerek csak még nagyobb hazugságokba keveri magát.

Ha a kicsi soha nem meri bevallani, hogy rosszat tett, talán túl szigorúak vagyunk, akkor is megbüntetjük, ha nem kellene. Inkább legyünk megértők.

Túlzott megterhelés

Az egyik legtipikusabb hazugság az iskolában kapott jegyek letagadása, megváltoztatása. Sajnos elég hamar kiderül a turpisság, és akkor a gyerek már nem csak attól szorong, hogy ki kell javítania a rossz jegyet, hanem attól is, hogy füllentése kiderül.

Udvariasság

A kegyes hazugságot nem csak a gyerekek ismerik. Ők maguk is látják, ahogy szülkeik nap mint nap ezt teszik. A kicsik még nagyon őszinték, aztán megtanulják, hogy senkinek nem illik azt mondani, hogy nagy a hasa. Még akkor sem, ha ez az igazság.

Mit tegyünk, ha hazudik a gyerek?

A gyerek mindig úgy viselkedik, ahogy a szülő. Ha mi sokat hazudunk, ő is sokat fog.

Ha egyszer rajtakapta, beszéljék meg, hogyan viselkedjen ilyen szituációban legközelebb.

Ne fenyegesse komoly büntetéssel! Ha mégis, magyarázza meg.

Ne éreztesse a gyerekkel, hogy hibás, így csak az önbizalmát tépázza meg.

Ha olyan szituációba keveredett, amit nem tud megoldani, segítsen neki. Így rájön, hogy az igazsággal többre megy, mint a hazugsággal.

Más gyerekek előtt ne alázza meg a sajátját, ha füllent is, azt otthon beszéljék meg.

Biztassa, hogy mondjon igazat. Látványosan örüljön neki, és köszönje meg.

Bízzon a gyerekében! Lehet, hogy nem is füllent.

A kicsinek tudnia kell, hogy minden esetben számíthat a szüleire, még akkor is, ha hazudott.

Ha füllent, magyarázza meg a gyereknek, miért tette.

Ne hazudjon a saját csemetéjének. Ha nem akar valamire válaszolni, mondja meg, ne pedig mást találjon ki.

Ha újra és újra előjön a probléma, keresse az okokat. Ha segítségre van szükségük, azt is nyugodtan kérhet.

Pallósi