Ahogy gombamód elkezdtek szaporodni a plázák (leánykori nevükön: bevásárló központok), egyre nagyobb vonzerővel szippantották be a közösségi élmény és tér hiányától szenvedő fiatalokat és kevésbé fiatalokat.
A plázázás kifejezés hamar beerőszakolta magát a magyar nyelv szókészletébe, és hovatovább már ott tartunk, hogy az ún. plázakultúra különböző pszichológiai és szociológiai vizsgálatok középpontjába került.
A plázázás ma már egyfajta életstílust és életformát képvisel. Ez a világ az illúzió világa, amely az időtlenséget és az egyformaságot szimbolizálja. Mindegy hol, merre jársz, a plázák uniformizmusa ugyanazt a biztonságos világot és érzést idézi föl számodra, ha betérsz.
A klíma mindig kellemes, az üvegfelületeknek és a világításnak köszönhetően olyan érzésed támad, mintha valami időtlen tökéletességbe csöppentél volna. Ki van zárva minden kellemetlen tényező, lépteidet kamerák és biztonsági őrök kísérik. Semmi zavar nem támadhat a gépezetben.
Itt, mintha örök tavasz lenne, még vízcsobogást, pálmafákat, esetleg pszeudo- mediterrán hatást is kapsz a vásárlás mellé. Mindenütt zene szól, nehogy egy pillanatra is meghalld saját hangodat vagy gondolataidat.
De ne feledd: mindez azért van, hogy nyugodtan elmélyülhess a vásárlás földöntúli boldogságában. Te, a vásárló a vásárlás szinte orgasztikus élményében oldódhatsz fel, feszültségedet és unalmadat elfelejtve.
A boltokban egyformára szabott fiatal lányok és fiúk erőltetnek műmosolyt arcukra, mikor betérsz szentélyükbe. Az üzletekben egyszerű, átlátható rend fogad
Ha betérsz ide, akaratlanul is hozzáidomulsz ehhez a látszatvilághoz: a plázakultúra az örök fiatalságot, jólöltözöttséget és testi szépséget ígéri neked.
Az izmok itt kidolgozottak, és csak úgy feszülnek a pólók alatt. A szemöldök itt hihetetlenül vékonyra van szedve, a bőr természetellenesen barna és a márkajelzés jól látható a ruhán.
A plázapatkányok néven futó fiatalok szabadidejük nagy részét e helyen töltik, tétlenül lődörögnek, oldalukon "bőregér" kinézetű csajaikkal. Ha megkérdeznéd, mit is csinálnak a plázákban, a válasz többnyire ugyanaz: csak úgy "elvannak".
A pláza felruház valamilyen identitással, a mintha-érzését kelti: mintha egy nagy, képzeletbeli közösség büszke tagja lennél. A valahova tartozás élményével altat el.
Ez megnyugtató.
KV
