Zenét hallgatok, éppen a Megasztár döntő slágereit. Szörnyen hatnak az érzelmekre, jól van megszerkesztve. Maszturbálása a szívemnek. Hol felvillan és fénye lesz , hol belesóhajt a mélybe és könnyes örömérzet homályosítja el eszem...és a hétköznapokat is megkérdőjelezi.
És megtalálom általa kicsit magam, kikanalozom magam a mások által is körvonalazott körforgásomból. Szívek énekelnek a háttérből, nem engednek hazudni, kiszakítanak. Jó és nagyon nehéz vállalni ezt az írást közben.
Milyen nagy könnyebbség lehet beleénekelni, beleordítani, kiélni ebben fájdalmukat, de hallani is segítség.
Itt van a torkomban a szó, de visszafele folyhat csak, hiszen a szívnek ára van, nagy ára van.
A szív tudjuk, nem fáj, mert a fájt csak az agy érzékelheti, ami pedig olyan ugye,mint egy számítógép rögzít és összead és szoroz.
De nem is korrekten játszik velünk, hiszen mi játszunk vele.
De az a rohadt szív akkor is fáj, ha logikátlan. És nincs gyógyszer, ember, aki egy gombbal ki tudja kapcsolni.
Fáj, nagyon fáj
Egyetlen értelmes fájdalom van, aminek nagy ára van, és keményebbé teszi a nőt, a szülés...
Én ezt teszem a dobogóra az életemben...
a legszebb fájdalom a születés, az anyának és talán a gyermekének.
Aztán már csak keresik legjobb esetben a legszebb életmegoldást, hiszen a szeretet sem mond mindenkinek egy mércét, egyértelmű megoldást.
Kitalálunk, kitaláltak erre sokféle rafinériát, de a csodakeresés folyamatos. Az irány azonban egyértelmű...magadban keresd magad, a megoldást és a hitet.
Véleményem szerint ez a depresszió tökéletes kiindulópontja, hiszen az egyént tesszük felelőssé, az érzékenységét tesszük hibaforrássá.
De...Korunk átmenetisége zavarossá tette az érték fogalmát, és mint tudjuk, ennek gazdasági, érdekközpontú irányításai vannak, aminek hatásaitól nem tudjuk kivonni magunkat, hiszen ellenőrizhetetlenné vált a valóság.
Filmek, a sajtó, elviszik az agyunkat ...és jól van ez kitalálva.
Hogy őrizzük meg a valóságérzetünket, a szívünket, és azt az egy szem életünket, amit szeretnénk jól elvégezni?
Pláne, ha felelős lettél a gyermekeidért, a munkatársaidért
Bele kell halni ebbe az életbe sokszor, ez egyértelmű, de ha a gyerekeit nézi, látja az ember fia, akkor nem csoda, ha sokan kifordulnak magukból és nem bírják a terhet...
És persze, hogy felelőseket keresnek, ahogy én is szívesen keresnék, hiszen egy életünk van.
Mert a szív fáj. És nincs gomb, ami kikapcsolja!
Ennek a Megasztáros Ruzsa-nak " Ruzsa Sándor" - szíve, keserűen gyönyörű hangja van, és az ország felének az jut róla eszébe, Tiszta...és hogy magyar kitaszított.
Magyar lelkiismeret, pedig, senkinek semmi köze a múlthoz.
Pedig röhögünk, vagy drukkolunk a más Rózsa Sándorokon, mint ...például ...mai attiláinkon, hogy milyen jól megtudtak tollasodni azon, hogy erkölcsileg nullák.
De azért bátran ostorozzuk azt is, aki dohányzik, habár megfulladunk az autóktól, de nálunk a környezetvédők védnek meg állítólag a levegőtől, a fiataloknakl meg nincs helye sehol, csak, ha szükség van rájuk...
Igaz, a család a legfőbb szentség, de az öregekre ezért, a fiatalokra, azért nincs szükség. (Miért nem privatizálták időben a szülők a szocialista rendszer-független erkölcsüket?)
Az erkölcs rendszer-független, mondom én, de nem trendi.
Nekünk már az sem kell.
Mi csak beledöglünk. Mindenki máshogy.
Megverjük, avagy megöljük az asszonyt, ha fáj a szívünk, ez a magyar virtus. Nézzük a focit, ha élni akarunk...
A gyerekeinket ráneveljük az életre...és megkeressük a túlélés ránk mért útját.
Hát ebbe más nemzet is bele halt már, de ez a bolygó is haldoklik!
A természet lázad, igaz a szíveddel érzed, de miért nem teszel valamit??? Nézz körül, mindig tehetsz!
Seres Rezső dalát énekli nekem Póka Angéla , aki egy másik csoda, és nem sztárjátékosnak született ő sem .
És mi nézzük, hallgatjuk az életünk filmjét
Fáj a szívem...remélem neked is!
De az a rohadt szív akkor is fáj, ha logikátlan. És nincs gyógyszer, ember, aki egy gombbal ki tudja kapcsolni.
Zenét hallgatok
(És Ruzsa Magdolna
Érzés:Goran Bregovic Ruzsa Magdolna dala
