A Föld lakosságának teljes vízfelhasználása közel az ötszörösére növekedett az elmúlt harminc-negyven évben. A fejlett országok a szükséges vízmennyiség sokszorosát pazarolják el annak ellenére, hogy egyre inkább tisztában vagyunk vele, milyen értékes kincsről van szó. Igaz, ezen csak részben tudunk saját hatáskörben változtatni, hiszen a lakosság csak mintegy tíz százalékot fogyaszt, a többiért az ipar és a mezőgazdaság a felelős.

Az egy főre jutó ivóvízfogyasztás

hazánkban napi 110-250 liter, ami tudatos használattal - például okos mosással és mosógépvásárlással - csökkenthető. Így a vízdíj is kevesebb lesz, és hétköznapi működésünk is fenntarthatóbb. A mosógépek vízfogyasztása 40-85 liter, de egy régi gép akár 140 litert is elhasznál. Az egyre környezettudatosabb új modellek között már szép számmal találni olyanokat, amelyek víz- és energiatakarékos módon látják el feladatukat. Némelyik olyan intelligens rendszerrel van felszerelve, amely a betöltött ruha súlyához igazítja a felhasznált víz mennyiségét. Magyarországon a mosógépek közel 30 százaléka 10 évnél idősebb. A környezetvédelem területén jelentős előrelépést hozna, ha ezeket a nagy fogyasztású készülékeket újabb, alacsonyabb energia- és vízfogyasztású gépekre cserélnénk. Az idősebb háztartási készülékek cseréjével Magyarországon 431 millió kilowattóra villamos energiát és több mint 2 milliárd liter vizet lehetne évente megtakarítani, olvasható az Electrolux egy tájékoztató anyagában. S miután a legtöbb energiát a vízmelegítés során használják a mosógépek, lehetőség szerint alacsony hőmérsékleten mossuk a ruhákat - ez a ruhaneműknek is jobb, ha nem kifejezetten koszosak -, és használjunk 40 fokon is hatékony mosószereket.Érdemes azzal is foglalkozni, hogy hogyan csökkentsük a csapvíz túlzott keménységét, mert ha szervezetünknek nem is, a mosógépnek - más háztartási berendezés mellett - annál inkább árthat.

A mosógép élettartama és fogyasztása

miatt is érdekes ez a kérdés. A kalcium és a magnézium hatvan fok feletti hőmérsékletnél válik ki - ezért a kemény víz leginkább a meleg vízzel üzemelő berendezésekben okozhat kárt -, és rakódik le vízkő formájában, ami esztétikai problémát jelent, de ennél sokkal fontosabb, hogy a fűtőelemeken megjelenő, az idők során egyre vastagodó -réteg miatt jelentősen növekszik a készülékek energiafogyasztása. A vízkő mintegy hússzor rosszabbul vezeti a hőt, mint az acél, a szakemberek szerint az energiaveszteség minden milliméternyi lerakódással 10 százalékkal növekszik. A kemény víz felgyorsítja a szelepek, hőmérséklet-szabályozók, vízelzáró szerkezetek, szűrők és más fontos alkatrészek elhasználódását is. Az űrtartalom és a vezetékek keresztmetszete is megváltozik a vízkő lerakódásának következtében, a csövek belső oldalán képződő lerakódás pedig akár el is zárhatja a víz útját, így komoly meghibásodásokhoz vezethet. Ajánlott a készülékeket bizonyos időközönként üresen, némi természetes vagy mesterséges vízkőoldóval átmosni. Egy félévente lefuttatott „tisztító mosással" sokat tehetünk a bajok megelőzéséért.

A ruhák állapotán is érzékelhető

a kemény víz hatása. A mosószer kissé másképpen hat az ásványi anyagokkal egyesülve, maradéka megtapadhat a szövetszálak között, kiváló terepet nyújtva a szennyeződéseknek. A ruhák durvább tapintásúvá válnak, és tökéletes tisztításukhoz az ideálisnál több vegyszer használatára van szükség. A legtöbb mosószer tartalmaz vízlágyító anyagokat valamilyen mennyiségben, ennek ellenére vannak, akik külön vízlágyítók használatát is ajánlják. Szintetikus mosószeradalékok használatával is enyhíthetők a káros hatások, tisztábbak és puhábbak lesznek a ruhák. Léteznek természetes, környezet- és sokszor pénztárcabarát megoldások is. Vízkőtelenítésre elterjedt megoldás az ecet használata, ami vízlágyításra is eredményesen alkalmazható. Kiváló eredmény érhető el a hagyományos mosószódával is, ami alig pár száz forintba kerül. Tisztít is, így a mosószer harmadát-felét helyettesíthetjük vele.

A szükségesnél sokkal több mosószert

használunk a modern háztartásban, mint amennyire ténylegesen szükség lenne. Az Ökoszolgálat szakemberei felhívják a figyelmet: az idő helyettesítheti a vegyszert, a hőt és az erőteljes súrolást is. Lúgos vízben, például mosószódában való egyórás áztatás fellazítja a szennyeződés nagy részét, így kevesebb mosószerrel, kisebb hőfokon is ugyanolyan mosóhatást érhetünk el. A tapasztalat azt mutatja, hogy a dobozon ajánlott mennyiségnél jelentősen kevesebb - a 250-300 helyett akár 50 milliliter - vegyszer is elég, ha vízlágyítóval együtt használjuk. A mosóporok jelentős mennyiségű töltőanyagot tartalmaznak, amelynek nincs semmi szerepe a tisztításban, csak a súlyt és a térfogatot növeli, a nagyobb eladás érdekében. A töltőanyag nagy része nátriumszulfát, amely a mosás során semmit nem tesz, csak a szennyvizek sótartalmát növeli, és szétmarja a csatornákat - legalábbis a Szelektiv.hu szerint. A mosószerek további segédanyagai akadályozzák a túlzott mértékű habképződést, elősegítik a szennylebegtetést, szintetikusan vagy természetesen illatosítanak. Ezek mind-mind felesleges terhet jelentenek a környezetnek, a pénztárcának és a csomag cipelőjének. A szintetikus mosószerek akár harminc százaléka is töltőanyag volt az uniós szabályozásig, miszerint ezeket, azaz a haszontalan, környezetszennyező anyagokat ki kell hagyni a mosóporokból, amelyeket így megillet a „kompakt" jelző.

Felesleges a folyékony mosószerben lévő

víz csomagolása, szállítása és megvásárlása is, a mosóporok épp olyan hatékonyak, igaz, előfordulhat, hogy a mosószer egy része nem oldódik fel, és a dob alján leülepszik. Ez persze pazarlás, és a környezetnek sem tesz jót, de ez a probléma könnyedén megoldható, ha a port használat előtt kevés vízben feloldjuk - vagyis házilag állítunk elő folyékony szert. Az eredményes tisztításához azonban az első lépés a ruhaneműk tudatos vásárlása. A természetes len- és pamutszövetek kevésbé koszolódnak, illetve szükség esetén jobban bírják a hőt, mint a műanyagok, így lehetőség szerint érdemes ezeket választani. Emellett a természetes anyagok előállítása és hulladékká válása is kevésbé szennyezi a környezetet.

Illusztráció: Electrolux, archív

A cikk a Konyha&Fürdő magazin 2010/3. számában jelent meg.