Járjuk hát körbe ezt a kis doboz-nagy meglepetés témát!

Mire is gondoltam elsősorban? A hagyományos fénykép készítésekor el kell - kellett - döntenünk, hogy a nyersanyag (film), amit használunk, negatív vagy diapozitív legyen-e. Mivel harmadik lehetőség nem létezik, és a végeredmény szempontjából lényegi különbség nincs, nézzük meg inkább azt, hogy mi a helyzet, ha digitális fényképezőgépünk van!

Nyersanyagunkat itt adathordozónak hívjuk. Ez rendszerint memóriakártya formájában testesül meg, és azt, hogy a többféle rendszer közül melyiket kell használnunk, a fényképezőgépünk fogadókészsége határozza meg. Mindezek után, hogy a digitális adathalom - ami jelen esetben is csak egyesek és nullák sorából áll (!) - képpé alakuljon, meghatározó jelentőségű a formátum.

A legelterjedtebb képformátum

az úgynevezett JPG formátum, de senki ne rémüljön meg, ha JPEG-nek látja leírva, ez ugyanazt jelenti. Többfajta tömörített képformátum létezik, de az amatőr fényképezőgépek gyakorlatilag száz százalékban ezt használják.

A pontos megértéshez nézzük, mi is az a tömörítés, és miért van rá szükség egyáltalán!

Egy jó minőségű digitális fénykép igen nagy mennyiségű digitális adatállomány. A tárolás és a kezelhetőség szempontjából szükség van ezen adatmennyiség lecsökkentésére, úgymond tömörítésére. Ezt úgy kell elképzelnünk, mint amikor mondjuk a karácsonyi ajándékcsomagoláskor egy nagyobb ajándékot úgy hajtogatunk össze, hogy beleférjen egy kisebb dobozba.

A virtuális világban ez különböző algoritmusok segítségével történik, ezért nem lehetetlen egy mondjuk hűtőszekrény méretű ajándék gyufásdoboznyi csomagba csomagolása úgy, hogy aztán a kibontáskor is hűtőszekrényt kapjunk.

A bökkenő csupán csak annyi,

hogy ez a kicsomagolás adatvesztéssel jár. Ezt képzeljük úgy, mintha a vadonatúj hűtőszekrény kicsomagolva öreg, kopott hűtővé változna. A fotográfia nyelvén ez annyit tesz, hogy minél nagyobb a tömörítés mértéke, annál nagyobb a képminőségromlás az eredetihez képest.

Úgy gondolom, tanulságként ebből leszűrhető, hogy a tömörítéssel óvatosan kell bánni.

Ez az egyszerű probléma különösen annak fényében szembetűnő, hogy a fénysebességgel száguldó "megapixelháború" hatásaként könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy a megvásárolt digitális fényképezőgép, remek felbontóképességével és képminőségével, túl jó a céljainkhoz képest. Ez azzal járhat, hogy esetleg még tömörítve is nagy képállományainkat számítógépünk lassan kezeli, és hamar telítődik a tárolókapacitása is. Hogy ezt kiküszöböljük, tömöríthetünk még jobban, de - az előbbi példa alapján - ez nem célszerű, és végül olyan eredményt kapunk, mintha gyengébb felbontású masinánk lenne.

Általános, otthoni célokra

bőven megfelelő a 4, esetleg 5 megapixeles digitális kamera. Ez a minőség tökéletesen illeszkedik számítógépeink, kivetítőink és nyomtatóink, valamint a hagyományos fotólaborok igényeihez. Ez a felismerés már az ősszel lezajlott kölni Photokinán - ez a világ legnagyobb, kétévente megrendezett fényképészeti szakvására - is megfigyelhető volt a gyártók újdonságainál. Bemutattak ugyanis olyan friss fényképezőgép-csodát, amely megtartotta az elődje felbontóképességének méretét - 4 megapixel -, az amúgy is figyelemre méltóan kis mérete azonban a felére csökkent, a hátlapon lévő, a képvisszanézéshez szükséges kijelző viszont megnőtt, az úgynevezett expozíciós késedelem - a digitális gépeknél ez jellemző - pedig már-már elhanyagolható szintre rövidült.

Ez a példa a fergeteges megapixelháború végének a jele, eredményeképpen remélhetőleg a gyártók fejlesztései a csinosabb, könnyebben kezelhető kamerák irányába tartanak majd.

És ezáltal, ha nem is idén karácsonykor - persze ez sem kizárt! - valóban nagy ajándék kerülhet még apróbb dobozba. Még nagyobb örömünkre. Tömörítés nélkül!