Ne akarj kibújni a saját bőrödből! Úgysem sikerül, folytathatnám...
Minden okos könyvben azt olvasom, hogy fogadd el magad, olyannak, amilyen valójában vagy. "Légy hű magadhoz", meg hogy a "Lelked a barátod", és így tovább. Kezdetben nem is értettem...
Mert többségünk évekig, keményen küzd az ellen az ember ellen, aki a tükörből visszanéz rá. Mert nem tetszik neki, nem szimpatikus.
Először a külseje nem tetszik. Nem kék a szeme (ezért arca sem csupa derű); egyenes a haja, pedig bongyorra vágyott világ életében; nagy az orra, pedig egyik szülőjének sem volt az...(Kire is ütött ez a gyerek? - suttogták egykor elképedve a rokonok.)
Sosem a címlapok cicababája néz vissza énrám sem, akármelyik tükrömet használom. Torz a tükör, gondoltam kezdetben, de aztán rájöttem, ekkora szériahibát csak nem követhettek el...
Kamaszkoromban leginkább a nagyítós tükröket utáltam, amikben ugyan remekül nyomkodhattam a pattanásaimat, de annál tovább már nem bírtam a saját látványomat!
Mindig azt hittem, nálam csak szebb lányok léteznek, pedig az ellenkezőjéről sok fiú igyekezett meggyőzni...
Ám ha nem tetszik a látvány, a külső, akkor az ember megpróbál saját értékeivel gazdálkodni, s ha okos, akár manipulálni is! Keresgél ott belül, mélyen magában, hátha majd így izgalmasabb lesz..
Na, ez megint nagy bukta, ha csak másokra hagyatkozol. Mert mindenki másnak lát, mást talál benned fontosnak, érdekesnek, vagy éppen taszítónak - a saját szemüvegén át. Ezért aztán megtévesztenek.
Megzavarodhatsz, ha rájuk hallgatsz, és főleg, ha nekik akarsz megfelelni.
A legjobb oldalad igyekszel mutatni, mert szeretve akarsz lenni, ezért becsapod a szüleidet, a tanítódat, a barátaidat, a szerelmedet, a gyerekeidet, és főleg önmagad.
Aztán egyszer csak eljön a pillanat, amikor azt mondják," kifordultál magadból"...
Amikor csak úgy betelik a pohár, nem tudsz többet más lenni, mint ami valójában vagy. És végre megmutatod a saját arcodat, és még a fogad fehérjét is - ami aztán látványosan villog is!
Te pedig kezded jól érezni magad! Örülsz, hogy végre nem kell tovább játszani, szerepekbe bújni, másokat szórakoztatni.
Pedig nem történt semmi...Csak végre megbékéltél magaddal, hallgattál a saját eszedre és szívedre, és úgy döntöttél, hogy nem veszel másik tükröt, hanem másként nézel vissza...
Nem megy máról - holnapra, ebben ne is reménykedj! De érdemes a saját kis emberbőrödhöz hűnek lenni, és benne jól elférni.
No meg persze anyád se fogja többé mondogatni: - Hát nem férsz megint a bőrödbe, édes fiam?!
