A hőveszteség csökkentésére számtalan egyszerű megoldás van, s minél többet érdemes párhuzamosan alkalmazni, így akár jelentős hatást is el lehet érni. Ilyen megoldás:
● a szélfogó előtér lerekesztése (akár a meglévő előtéren belül),
● jól hőszigetelt (esetleg dupla) bejárati ajtó
● szigetelőcsíkok vagy szilikongumi alkalmazása az ablakoknál és a bejárati ajtónál,
● éjszakára leeresztett redőnyök vagy vastag sötétítőfüggönyök használata (közel az ablakhoz, hogy minél jobban rásimuljon),
● radiátorok mögé ragasztott hőtükröző felület,
● külső hideg falak belső oldali hőszigetelése (létezik néhány milliméteres hőszigetelő tapéta, de igazi eredményt a 2 centis lapok adnak).
Sok meleg elszökik az épületek rejtett hőhídfelületein. Ezek általában a nem megfelelő hőszigetelés miatt már az építés során létrejönnek, és legtöbbször penészes folt árulkodik meglétükről. Általában ablakok körül, sarkoknál, áthidalóknál, erkélylemezek, vasbeton koszorúk mentén jön létre. A felderített hőhidakat érdemes belülről hőszigetelni - persze legtöbbször az egész érintett falat –, így védekezve a penésztoxinok ellen, miközben hőenergiát is megtakarítunk.
A beállítás, beszabályozás fontos része a fűtésnek, amely egy hidraulikai rendszer, ahol a beállítások eltekergetése, a szabályozásba való belenyúlás miatt végül esetleg még többet is kell fizetnünk majd a fűtéshez felhasznált gázért. A fűtési rendszerben hidraulikai körök vannak, és a kazánhoz közelebb lévő körök áramlását is ugyanaz a szivattyú állítja elő, mint távolabbi körökét. A hosszabb körök áramlási ellenállása nagyobb, mint a rövidebbeké, a víz pedig mindig arra áramlik, amerre neki könnyebb. A kazánhoz közelebbi radiátoroknál – vagy padlófűtési köröknél - tehát szűkíteni kell az átfolyási keresztmetszetet, hogy a távolabbi körökbe is eljusson a víz. Érdemes szakemberre bízni, általában a visszatérő szelepek vagy az emelkedéskorlátozóval ellátott radiátorszelepek előbeállításával végzik. A legtöbb régi fűtési rendszer bekövesedett, eltekerhetetlen szabályozókkal áll évek óta ugyanúgy. Ezeket mindenképpen érdemes kicserélni működőre, lehetőleg termosztátfejjel ellátva, és be is kell szabályozni!
A gázkazán nemcsak időnkénti tisztításra, hanem beállításra is szorul. A füstgázok összetételének speciális műszerrel való mérése és az ennek megfelelő beállítás lehetővé teszi, hogy optimális legyen az égési folyamat. A kevesebb kibocsátott káros anyag azt is jelenti, hogy nagyon jó hatásfokú az égés. Kevesebb gázzal több meleg…
A légtelenítésről se feledkezzünk el! Ha valamelyik radiátor nem melegszik át - a teteje ferdén hideg marad –, akkor az valószínűleg levegős. Ha van légtelenítő magán a radiátoron, akkor ott óvatosan ki lehet engedni a levegőt, míg meg nem jelenik a víz. Gyakori, hogy a fűtési rendszerben csörgedező hangot adva buborékok utaznak, illetve a rendszerből állandóan szökik a nyomás, és rendszeresen rá kell tölteni. Ez általában a beépített tágulási tartály hibájára vagy apró tömítetlenségre utal. Festés vagy ablaktisztítás során a radiátorokra ráállás a beállított lejtésük elmozdulását okozhatja, kontrába kerülnek, a levegőbuborékok nem tudnak kijutni, levegősek lesznek. Korrigálni kell.
Időnként át kell vizsgáltatni a fűtési rendszert! Az automata légtelenítők, a tágulási tartály, a rendszer hidraulikai beszabályozása, a gázkészülék tisztítása, a kémény és a szellőzés ellenőrzése nemcsak a biztonságot szolgája, de javítja a hatásfokot, és általában több apró hibát is feltár. Ezek esetleg veszélyesek, de legalábbis mind rongálják a rendszert, csökkentik az élettartamát, vagy rontják a hatásfokot…
Általános vélekedés, hogy ha lejjebb tekerjük a fűtést, kevesebbet fizetünk. Ez igaz, csak nem szabad átesni a ló túlsó oldalára. Ha napközben teljesen leállítjuk a fűtést, nagy hőmérséklet-ingadozást és intenzív felfűtési időszakot hozunk létre délután. Ez elég sokba kerül. Kedvezőbb, ha programozható termosztátot alkalmazunk beállított változó hőmérsékletekkel. A legjobban megtérülő beruházás egy átlagos gázfűtéses rendszeren a jó minőségű heti programos termosztát az egyszerű tekerős helyett. Egy szezon alatt simán megtérül, sőt hoz is…
Néhány tipp a gazdaságos üzemeltetéshez:
● termosztátfejes radiátorszelepek (abban a helyiségben nem, ahol a központi termosztát van, mert becsapják egymást),
● digitális programozható termosztát az épület központi belső falán (heti és szabadság-programmal) - szánjunk rá időt, és programozzuk be gondosan (reggel és délután 20, éjjel 19, napközben üres lakásnál 18 Celsius-fok), külön program a munkanapokra és a hétvégére,
● külső hőmérséklet-érzékelős vezérlés (nagyon egyenletessé, takarékossá teszi a fűtést),
● kondenzációs gázkazán (megfelelő vezérléssel kb. 25% megtakarítás),
● a fűtési rendszer 3–5 évenkénti felülvizsgálata, tisztítása (gépi tisztítás a belső lerakódásoktól),
● radiátorok alatt és felett a jó légáramlat biztosítása (ne legyen rá és elé pakolva),
● függöny ne fedje el a radiátort (ha igen, felül legyen bőven hely a keringő levegőnek kijutnia a plafon alatt).
A magyar háztartásokban megszokott 23–24 Celsius-fokos belső hőmérséklet rendkívül pazarló. Nálunk sokkal gazdagabb országok lakói is megelégszenek a 20 fokos hőmérséklettel, véleményük szerint nem trikóban kell télen otthon lenni… (Forrás: Ventil-Team.hu)
