Mi az idő? Titok - léttelen és mindenható - írja Thomas Mann a Varázshegyben.

„Minél többet aggódsz miatta, annál nagyobb hatalomra tesz szert fölötted, - múlása annál gyorsabbnak tűnik. Minél kevesebbet törődsz vele, annál nagyobb szabadságod,- s annál több időd marad."- állítja egy másik bölcselet.

De mi állandóan aggódunk miatta. Vagy inkább magunk miatt. Mert amíg az idő végtelen, a mi életünk véges. Ezért mindig harcolunk vele.

Amikor rohan, száguld, akkor mi a legszívesebben megállítanánk, - néha elég lenne egy pillanatra is.

Ha meg ólomlábakon jár, akkor éppen előre hajtanánk. Néha meg visszaforgatnánk a kerekét, ha tehetnénk. Sokan elpocsékolják, de a legtöbben szívesen megtakarítanák egy IDŐ- folyószámlán. Akkor legalább időmilliomosok lehetnénk...

 Sosem használjuk ki, vagy nem osztjuk be jól. Gyakran elvesztegetjük valamire. Ráfogjuk, hogy nincs belőle elég - többnyire magunkra, a szeretteinkre és az egész életünkre.

Néha szorít, de időnként jótékonykodik is. Ha úgy akarja, mindent megold és begyógyít.

Aztán egyszer a mienk is lejár, és rádöbbenünk: még sincs mindörökké.

Pedig ha volna még időnk... Akárcsak egy órányi is!