A növények elhelyezésénél régi szabály, hogy tanácsos holt terekbe állítani a cserepeket, ahol nem akadályozzák a közlekedést, és ahol kellő nyugalomban vannak. Ilyen hely általában az ablak előtti rész, a sarkok, vagy a térben az egymásra merőlegesen elhelyezett fotelek és kanapék közötti szögletek. Igen reprezentatívvá tehetünk egy egyszerűbb kanapét is, ha két oldalára egy-egy nagyobb növényt helyezünk. Persze gondolni kell arra, hogy a növény ágai, levelei ne zavarják a kanapén helyet foglaló embereket.

Nagyon mutatós az ablak elé beépített ülőalkalmatosságok támlája fölé elhelyezett növény, különösen akkor, ha a bútort egész hosszában végigéri.

A növények elhelyezésekor a legegyszerűbb megoldás a virágállvány, persze a hely kiválasztásakor arra is gondolni kell, hogy növekednek, és a formájuk változni fog. A hagyományos állvány „egyszemélyes", tetejére egy cserép helyezhető el; alkalmas lefelé terjedő növények elhelyezésére is. A több cserép elhelyezését lehetővé tevő állványokkal az a „baj", hogy ritkán talál az ember olyat az üzletekben, amelynek pont megfelelő a mérete, formája vagy a színe. Talán az a legegyszerűbb, ha egy asztalossal a kívánt helyre, a kívánt méretben elkészíttetjük.

Ugyancsak némi asztalosmunkát kíván, ha egy szellőztetésre nem használt ablakba polcokat építünk. Egy ilyen bepolcozott, napos ablakban a szépen viruló növények valóságos kis télikertet képeznek, amely igen látványos, és gyakorlatilag nem foglal el helyet.

A virágboltokban kapható cserepes növényeket legtöbbször műanyag edényben árulják. Ha azt szeretnénk, hogy a növény hosszú életű legyen, egy-két hónap múlva ültessük át agyagcserépbe. Ez a porózus anyag, amelyen mind a levegő, mind a nedvesség átjár, jobb a növénynek, a súlya miatt stabilabb is, a cserép nehezebben borul fel.

A virágboltokban, kertészeti üzletekben többféle méretű és formájú edény kapható, sima felülettel és változatos mintákkal is. A kínálatban az egyszerű cserép mellett ma már színes, mázas kerámiák is kaphatók. Ezek kiválasztásakor azonban ügyelni kell a beleültetendő növénynek és virágának a színére, s persze az otthoni „kiskertben" már meglévő színekre és formákra is. A nyers, vörösesbarna cserép azért is terjedt el, mivel kellemes, meleg természetes színe szinte bármelyik növényhez, bármilyen környezetbe illik.

A cserepek alá mindig tegyünk tálkát, hogy a kifolyó öntözővíz ne tegyen kárt semmiben. Ha lehet, kerüljük a kevésbé esztétikus műanyag tálkákat, mert ezek hamar megkopnak, megcsúnyulnak. Ma már kapható a cseréppel azonos színű és mázú alátét is.

De használhatunk a cserepek pereméig felérő mázas vagy porcelán kaspókat is alátétnek. De ne ebbe ültessük közvetlenül a virágokat, mert ha alul nem tud elfolyni a fölösleges víz, a növény elpusztulhat.

Alátétnek való edényeket egyébként a kidobásra szánt régi cserepek között is találhatunk. A megcsorbult teáskanna, letört fülű bögre, leveses vagy sültes tál, foghíjassá vált porcelánkészletek egyes darabjai mind felhasználhatók ilyen célra.