A gyerekem sosem néz a lába elé, ezért aztán jól meg is járja... Vajon mikor fog végre a sajátjára állni?
Igaz, az uram is egy darabig ügyesen dülöngél rajta, majd egyensúlyát vesztve mégis négykézláb közlekedik haza. Arra bezzeg még van ereje, hogy az ajtót keményen berúgja ... (Utána meg a görcs húzza...)
Én meg ilyenkor csak magamat sajnálom: - Jól megjártam vele...
A szomszéd bezzeg a térdét csapkodva röhög rajtunk, pedig az ő műsorukat még az "Eltaposlak, mint egy férget" - ékesen csengő mondat is rendszeresen kíséri.
No persze, ő is csak otthon erősködik, de a főnöke előtt ő is térdre esik, és sűrűn a talpát nyalogatja... - a taposómalomban.
Azért örüljünk, hogy csak kettő van. (Még szerencse, hogy anno sikerült két lábra állnunk...)
Így egyszerre csak 1 pár cipő, 2 darab zokni kell rá, vagy éppen egy pár harisnya. Tudunk rá ékszereket és műkörmöket rakni, díszíthetjük tetkókkal és színes kövekkel.
Ám ha nem vagyunk óvatosak maguktól is elszínesednek, foltosodnak és kéken vastagodva beeresednek. Ha elveszítjük, már csak a fura segítségek "pótolhatják" .
Örüljünk, hogy van kettő! Sportolhatunk, táncolhatunk és jól, vagy rosszul járhatunk vele. Segítségével bármibe beleléphetünk, ha előre megfontoljuk, vagy csak észrevétlenül elvétjük...
Masszírozhatjuk, simogathatjuk, mert bárhol megtapogatjuk... - mindig érzékenyen érint.
Jó, hogy rajtunk "lábatlankodik". Szükségünk van rá. Fölösleges is a négy, ha ezt a kettőt lelkesen "megápoljuk".
Ám a lényeg, hogy mindig szilárdan a földön álljunk vele,-megingathatatlanul.
Ezen a héten jól jár, ha velünk tart - lábügyben!
