Naponta sokkolnak minket a természeti katasztrófákról szóló hírek. Tájfunok, hurrikánok, özönvízszerű esőzésektől, árvizektől elmosott házak, települések, földcsuszamlások, földrengések. Sokan inkább be sem kapcsolják a TV-t, rádiót - s mint a strucc, homokba dugják a fejüket, tehetetlenül tárják szét a kezüket. Pedig szinte mindenki tehet valamit, hogy a későbbi katasztrófáknak esetleg elejét vegye.
A legtöbb katasztrófa mögött a természeti környezet állapotának romlása áll. A levegőbe kerülő szennyeződés a vezetett az ózon réteg vékonyodásához, a légköri viszonyok megváltozásához, s ezen keresztül a hurrikánok, tájfunok, felhőszakadások kialakulásához.
Azt kérdezik, mit tehetek én, mint kisember ezen ellen? Sokan, apróságokkal, sokat. Például, hogy rendszeresen ellenőrzik a fűtőberendezéseket, s ezáltal megelőzik azok káros anyag kibocsátását. Vagy valóban ellenőriztetik és megcsináltatják autójuk, autóbuszuk, teherautójuk műszaki állapotát, s nem csupán "megvásárolják" a zöld kártyát. Amikor építkeznek, nem csupán kivágják a fákat és bokrokat, hanem helyette kétszer annyit telepítenek a kertben és a környéken, ápolják és gondozzák is azokat, hogy utána minél több éltető oxigént fotoszintetizáljanak.
De az ellen is most kell tenni, hogy egy felhőszakadás nyomán felduzzadó patak, vagy a hegyről lezúduló víz ne mossa el a házat, árassza el a pincét. A legtöbb tudósításban szó van arról, hogy a vízelvezető árkokban felhalmozódott szemét van, benőtte a gaz. Miért? S kitől várják, hogy azt rendben tartsa? Lehet, hogy nem az ottlakók hivatalos feladat lenne, de nem jobb inkább rendbe tenni, magunknak, a magunk érdekében? Nem árt az ereszcsatornákat is kinek-kinek mindig tisztán tartani, mielőtt eldugul, s eláztatja a ház falát, akár már egy kisebb felhőszakadás is.
Sokan nem gondolnak bele, amikor a domboldalakba építkeznek, hatalmas teraszokat vágva a földbe, hogy elindulhat a föld, s magával sodor mindent. Természetesen többe kerül megerősíteni, megtámasztani a rézsűt, de még mindig jobban megéri, mint kitenni magunkat egy katasztrófának.
Sokan nem gondolnak bele, hogy mit engednek le a csatornába, mi kerül a szemétbe, s mi kerül azután abból a folyókba, vagy a földbe. A folyók, patakok vizével pedig sokan locsolnak, a földből a talajon át elszivárog a szennyeződés, s azután az bekerül a növényekbe is, majd pedig az élelmiszerekbe, amit elfogyasztunk. Ez csak egy láncreakció, a végeredmény azonban talán csak évek, évtizedek múlva azonban katasztrofális lehet. Lehet, sőt biztos, hogy több idő, és némi kényelmetlenség, hogy a szelektív hulladékgyűjtőbe vigyük a szemetet, a háztartási fáradt olajat közömbösítve eresszük le a wc-ben, de gondoljunk a jövőnkre. Az is igaz, hogy többe kerül, ha elvisszük az autót az autómosóba, mintha a kertben mossuk le, a földbe engedve a vegyszert, s vele a mindenféle szennyeződést, olaj és benzin maradékot. De ha autóra futja, nem igaz, hogy nem futja, mondjuk havonta 1-2 ezer forint a kocsi lemosatására valamelyik kútnál, ahol a lefolyó szennyezett víz egy szűrőn keresztül kerül a csatornába.
Higgyék el, ha mindenki körültekintően jár el, minden cselekedetében benne van csak a saját, közvetlen környezetének védelme, ápolása nagyon sokat tehetünk együtt a jövendő katasztrófák megelőzésében.
