Régiós szinten a panelépületek 41 százaléka Közép-Magyarországon épült, tehát a fővárosban és Pest megyében kiemelt szerep jut nekik a városkép kialakításában. A különösen nagyméretű, ipari technológiával készült panelépületek építése idején még nem volt szempont az igényes vizuális megjelenés, mindössze a lehető legnagyobb számú lakás kialakíthatósága volt a cél. Ezen építmények a rendszerváltást követően, a fűtéskorszerűsítésre indított, három hullámban megvalósult panelprogramok keretében kaptak új, formájukhoz is funkcionálisan illeszkedő színvilágot.
Dr. Tari Gábor PhD egyetemi docens, színtervező számos alkalommal tervezett új külsőt a hazai panelépületeknek, teret adva a homlokzatfestésben rejlő lehetőségeknek és technikáknak, amelytől ezek az építmények is elnyerték egyedi, figyelemfelkeltő, már-már extrém kinézetüket.
Többféleképpen is lehet extrémnek tekinteni korunk színtervezőinek a városképet vizuálisan meghatározó munkáit, amelyet nagyban támogat a speciálisan homlokzatra felvihető színek széles választéka. Persze a formák és színek tervezését befolyásolja az épület környezete és annak története, az ablakok ritmusa, az esetleges méretcsökkentési cél, valamint az ablaktalan oldalak hatalmas sík felületében rejlő lehetőségek.
A formák és színek szokatlanabb kezelésére, – ami sokszor a kortárs építészet posztmodern elemeit igyekszik felhasználni – jó példa Dr. Tari Gábor PhD egyetemi docens, színtervező Újpest Szigeti József utcai szomszédos épületei, ahol egy játékosabb, alternatívabb homlokzat-kiosztás jelenik meg. Ez a megoldás kissé hasonló azon kortárs tervezési módszerhez, amelyben az ablakok ritmusa a megszokottnál összetettebb, változékonyabb, nem katonás, monoton elrendezésű.
A nagyméretű soklakásos épületeknél ugyanakkor jelentős vizuális méretcsökkenő hatás érhető el, ha például nem szimmetrikusan ismétlődő formákat választunk, hanem egy szabad, képzőművészeti elrendezés valósul meg. Ebben az esetben igen nagy színmezőket lehet alkalmazni, ha külön-külön, mégis egyensúlyban jelennek meg a színpárok a homlokzat különböző részein. Ezt a megoldást alkalmazták az újpalotai Zsókavár úti ingatlan felületein is (fenti képünk).
Egyedi megoldás továbbá, ha a murális képzőművészet régen még gyakoribb lehetőségét használjuk és önálló képzőművészeti alkotást készítünk az épület szabad, például ablaktalan felületeire. Szentendrén a város legnagyobb festője, Barcsay Jenő egyik absztrakt festményének részlete került a Fehérvíz utcai lakópark szabad bütüjére.
Játékosabb, szokatlanabb formaképzésre számos példát találni már napjainkban is városszerte. Az egyik legizgalmasabb megjelenéssel Óbudán, a Viziorgona utcában találkozhatunk, ahol a dekonstruktivizmus építészeti példáitól ihletve ferde vonalakkal tagolódik a panelház-homlokzat.
Hasonló megoldást választottak a frissen elkészült Gvadányi utca homlokzatánál is, amely egy színes labirintus formát idéz. Ez a kialakítás nem csupán díszítmény, mivel magának a labirintusnak is van építészeti-formatani jelentése, régi korok gyakran használták például a kerttervezés során is.
Néhány évvel korábban készült Csepel ikonikus épületének, az egykori „Lottóháznak" az új arca, amely hűvös fémes színeivel Csepel ipari múltjára emlékeztető jelentést hordoz, igazolva azt is, hogy a kellően finom, szürkés, de hűvös színek is lehetnek szépek. Az összhatásnak köszönhetően szinte feloldódik a sokemeletes épület a levegőben.
A színes környezettervezés legritkább lehetősége, amikor egész lakóparkokat, több, hasonló típusú épületből álló városrészeket lehet egyszerre megszínezni. Ilyen például a szentendrei Rózsakert Lakópark. Ezekre az egyszerű nyereg, illetve sátortetős panelekre csakis kizárólag a színek osztásával készültek tervek, ehhez a stílushoz természetesen nem illett volna semmilyen önálló formai-képi mintázat.
