A minimál hosszú uralma után évek óta hódító szuperbarokk, a túldíszítettség és eltúlzott színek stílusa mellett lassanként visszatérnek a jól ismert porcelánszobrocskák is. Évekkel ezelőtt a legtöbb nappaliban jelen lévő nippeket, a hölgyeket, gyerekeket, állatokat ábrázoló zsánereket a giccs talán leginkább explicit megjelenési formájának tekintették. A kliséket közvetítő, közhelyes, olcsó érzelmek kiváltására törekvő alkotások a "hivatalos" elutasítás ellenére mindig is a közönség kedvencei voltak.
Természetesen a porcelánszobrok között is léteznek igazi klasszikusok. Néhány nagynevű gyártó a divat változásaira fittyet hányva évtizedek óta változatlan intenzitással állítja elő nippjeit, amelyek nagyjából meg is őrizték korábbi eszmei értéküket.
Valami régi, valami újA klasszikusok mellől évtizedekkel ezelőtt kikopó, lenézett tömegcikkek helyett jelennek meg most a fiatal tervezők egyedi, a dizájn legmagasabb szintjén helyet foglaló darabjai. A legnagyobb tervezősztárok, mint Jamie Hayon vagy Marcel Wanders - hogy csak a legismertebbeket említsük - alapjaiban a régiekre építkező, de a legkényesebb dizájnrajongók ízlésének is megfelelő, saját szájízük szerint átértelmezett nippekkel álltak elő.
A tisztán dekorációs céllal készülő "haszontalan" dísztárgy a modern, funkcionális lakberendezés tökéletes ellenpontja, és mint ilyen, a mostani eklektikus trendben akár legnagyszerűbb kiegészítője. Az új vonal lényege, hogy a korábbi, jellemzően realista formaalkotás és csillogó kialakítás mellett a tárgyak által közvetített tartalom a modern ember humor és cinizmus iránti igényét elégíti ki.
Az egyéni stílusú művek - mint Wanders autentikus formát modern mintákkal ötvöző darabjai, vagy Hayon jellegzetes, esetlenül bohókás figurái - mellett ismeretlen tehetségek is megalkották már a maguk nippcsaládját. Hella Jongerius realista kivitelű állatokkal díszített tálsorozatát a véletlenszerűen használt, a régi felfogás szerint oda nem illő virágminták teszik maivá, a Vitamin Design városi gnómjait pedig mind letisztult formájuk, mind a falfirkákat inspirációnak használó mintázatuk alakítja igazi vagány 21. századi dísztárgyakká, melyekről már véletlenül sem a nagyi nappalija jut eszünkbe.
Kattintson a galériára!
A kényes porcelán elidegeníthetetlenül fontos eleme az is, hogy oly könnyen megsemmisül. Napjaink olykor kifordított világában a dogmatikusan tiltott porcelántörés is fontos szerephez jut.
Martin Klimas német fotográfus Ceramic Explosions című sorozata a robbanás pillanatában örökít meg apró darabokra bomló porcelánfigurákat, Japánban egy zárt kamionban némi pénzért dísztárgyak falhoz csapkodásával vezetheti le a feszültséget a betérő, egy svájci-dán tervezőpáros, Yarisal és Kublitz pedig porcelántörő automatát tervezett, ahol a bedobott pénzért, az édességautomatákhoz hasonlóan, a lenti nyílásba esik a kiválasztott darab - természetesen apró darabokra törve. Az élvezetet ez esetben nem a tárgy birtoklása, hanem a jellegzetes, csörömpölő hang jelenti, ami főként azoknak lehet kellemes, akik reneszánszuk ellenére is ódzkodnak a porcelán dísztárgyaktól. Ha kissé erőltetetten az északi népek letisztult dizájn iránti elkötelezettségével akarnánk is magyarázni ezt az extrém példát, a nippek reneszánsza egyik tervezőnél sem nélkülöz némi - a dizájn egyre nagyobb területét átható - iróniát.
Timár Gigi
Fotó: hayonstudio, marcelwanders.com, archív
A cikk a Piac és Profit 2009. január-februári számának NHD mellékletében jelent meg.
