Szentmártoni Lívia a diplomácia testület tagja, oktatási és kulturális szakdiplomata. Így már érthető, miért keltette fel az érdeklődését két magyar származású építész, Hudec László és Gonda Károly. Mindketten éltek és dolgoztak Sanghajban, több ikonikus épület fűződik a nevükhöz. Itthon mégis keveset hallunk, tudunk róluk.
Hogy született meg a Hudec album?
Hudec László munkássága sokak érdeklődését felkeltette az elmúlt néhány évtizedben, 2008-ban Hudec emlékév is volt Sanghajban. Neve bekerült a köztudatba. Luca Poncellini, egy olasz fiatalember, könyvet is írt az építészről. Ebben minden szerepel, amit Hudecről ki lehetett deríteni.
Egyetlen dolgot hiányoltam, vajon melyek azok a Hudec által tervezett épületek, amelyek még ma is állnak. A Nagyszínház és Park Hotel ismert, de nem tudtuk, hogy a többi épület létezik-e még. Amikor elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, élt Sanghajban egy magyar fotóművész, Nicky Almasy, őt is érdekelte ez a hiánypótló munka. Felkutattuk és lefényképeztük az összes megmaradt épületet. A Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatta a vállalkozásunkat, így készíthettünk a fotókból egy albumot.
A Gonda Károlyról írt könyvednek mi volt az inspirációja?
Róla kevesebbet tudtunk. Még a származása sem volt bizonyos. Aztán egymástól teljesen függetlenül megkeresett két hölgy, a Tongji Egyetem építész professzora és a Shanghai Daily újságírója, hogy olyan anyagokat találtak, melyek szerint Gonda magyar volt. Ez felcsigázta az érdeklődésemet. Felkutattam a születési anyakönyvi kivonatát, amelyből egyértelműen kiderült, hogy Gonda Károly magyar állampolgár volt. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett, onnan került 1920-ban Sanghajba. Sikeres építész volt, néhány év múlva már saját irodát alapított, főként üzletházakat, filmszínházakat tervezett art deco stílusban.
Kikre találtál még, miközben a két építész életét derítetted fel?
Meglepő volt, hogy milyen sok magyar neve bukkant fel, akik a 20. század elején itt éltek. Sokan nyilatkoztak közülük az egykori sajtónak, így találtam rájuk. A magyar emberek akkor is érdeklődve olvastak erről az egzotikus világról, nyitottak voltak a Sanghajban történetekre. Mágnesként vonzotta akkoriban az európaiakat a Távol-Kelet, Sanghajt a Kelet Párizsaként emlegették. Magyarok egyébként már a 19. század végén is érkeztek a városba, akkor elsősorban kereskedők, akik célirányosan jöttek ide, a nagy üzlet reményében. Aztán a 20. század elején rengeteg hadifogoly került ide, ahogy Gonda és Hudec is.
Mit tudtál meg a hadifoglyokról?
Szibériából szabadultak 1918-19 környékén. Általában egy fillérjük sem volt, de valahogy eljutottak Sanghajig. Ahhoz viszont, hogy hazautazzanak, pénzt kellett gyűjteniük. Mivel sokan közülük tanultak, jól képzettek voltak - orvosok, építészek, ezért többen megvetették itt a lábukat. A legtöbb magyar, aki valami nagyot alkotott itt, az az egykori hadifoglyok közül került ki. Egy új, most készülő kötetben azt a huszonöt-harminc embert gyűjtjük össze, akik valami kiválót alkottak Sanghajban, vagy akiknek az élettörténete különösen érdekes, izgalmas volt.
Most épp Holesch Dénessel foglalkozom, aki egy nagyon izgalmas festőművész volt. A Holesch és a Hudec család jóban volt egymással, mindkettő Besztercebányáról származott. Valószínűleg Hudec László meghívására utaztak ki a Holesch fiúk Sanghajba. Először Oszkár, az építész, és később utána jött a testvére Dénes is. Holesch Dénes kiváló portréfestő volt, de lóábrázolásai és tájképei is jelentősek. Több kiállítása volt Kínában, de nem telepedett le itt. Japán, a Fülöp-szigetek, Bali és Ausztrália után az Egyesült Államokban élt. Megtudtuk, hogy Holesch Dénest halála előtt nem sokkal visszahúzta a szíve Magyarországra, vitte magával a családját is. Érdekes, hogy a fia Magyarországon maradt, pedig soha nem élt korábban magyar közegben, de mégis büszke a származására.
Találtatok más leszármazottakat is?
Igen, például a szintén építész Mátrai Béla lányát, aki sok érdekes történetet mesélt édesapjáról. A levéltárban számtalan érdekes dokumentumot, feljegyzést találtam az egykor itt tevékenykedő magyar üzletemberekről. Egy Fonyó Ferenc nevű egykori sanghaji kereskedő több levele is fennmaradt. Ezekben nemcsak üzleti tranzakciókról számol be, de a hétköznapi élet eseményeiről is. Említi többek között bizonyos Grünfeld Teréziát, aki az akkori társasági élet dámája volt. Róluk is olvashatnak majd az érdeklődők a következő könyvben, ami a sanghaji magyarok XX. századi, eseményekben bővelkedő életéről szól.
